Dicsérd az Istent, földnek, égnek
Nagy alkotóját, énekem,
Kinek nevét hirdetve égnek
A fényvilágok odafenn,
Az égi kar dicséretében
Bár csak méh halk dongása vagy,
Eljutsz hozzá, kinek szemében
A kicsiny olyan, mint a nagy.
Dicsérd hatalmát, erejével
Mely áthat végest s végtelent,
Mely mindent fentart és vezérel
S a rombolásban is teremt.
Dicsérd jóságát, mit magasztal
A zord éjszak s az enyhe dél,
Mely boldogító szent malaszttal
Áraszt el mindent, a mi él.
Rám is jósága tengeréből
Árad, mi embert boldogít.
Mitől a test s a lélek épül,
Míg hordja földi lánczait.
A hányszor napja kél az égen,
Kegye megújul annyiszor
S az üdv pálmáját nyujtja nékem,
Ha sír ölébe dönt a kor.
Oh áldjad, lelkem, nappal, éjjel,
A kiben élsz s ki benned él,
Teljes legyen dicséretével,
Mit kéz mivel, mit ajk beszél,
Szívemnek minden dobbanása
Egy-egy dicsérő dal legyen, -
Nagy Isten, minden üdv forrása,
Fogadd, mit nyujtok, kegyesen.
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése