A rémülést bánat követte,
A jajgatást bús síri csend, -
Kihalt, sötét a szív világa,
Az arczon kétség árnya leng.
Meghalt azÚr a kinkereszten,
Hiába minden zokogás…
De ím’ megzendül harmadnapra:
Föltámadott a Messiás!
Kínok között bús Magdalénát
Látták bolyongni a hívek;
De ím kigyúlt arczán a hajnal,
És lázas keble mint piheg!
Ki követé: a két apostol
Ajkán is kél a riadás,
És zendül minden hivő ajkán:
Föltámadott a Messiás!
Azóta zendül minden ajkon
A nagy, magasztos, szent napon,
S gyógyító balzsam a dicsének,
Mely fölcseng a sírhantokon.
Mi Magdalénát boldogítá,
Él még a szent vigasztalás,
És a hivőknek búja elszáll:
Föltámadott a Messiás!
Ha hű szívedre a csalódás
Fojtó gyötrelme nehezül,
Ha pusztán állsz a nagy világon,
Nyomorba sújtva, egyedül,
Ha a gonoszság győz körülted,
És jót, igazt tapodni látsz;
Emeld föl bátran fejedet s zengd:
Föltámadott a Messsiás!
E szózat édes, szent valóság,
S az örökélet záloga; -
Hová testéből szállt az Ige,
Oh mi is eljutunk oda! –
A test leroskad és feloszlik,
Az anyag sorsa elmulás;
De új életre kél a szellem:
Föltámadott a Messiás!
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése