Oh mint rohannak az évek!
Mint jár le minden itt alatt!
Öröm, kedv, játszi remények,
És az élet egy pillanat;
Csak te vagy végtelen oh Isten!
Benned semmi változás nincsen.
Elmult egy esztendő ismét!
Mi jó volt benne? oda van!
De mik a szívet megvérzék
Ég a seb dobbanásiban!
Az enyhület csak tőled szállhat,
Szerető lelke a világnak!
Előtted állok remegve
Az évnek végső alkonyán,
Könnyek szöknek fel szemembe
S imádlak téged jó Atyám,
Örökléted mély tengerének
Csöppjeiből hullnak az évek.
Ki tudja élek-e még én
Több esztendő a nap alatt?!
Vagy tán ez évnek eltűntén
Éltem napja is elhalad!
Oh kétes sors! oh titkos végzet!
Oh változó, oh tűnő élet!
De bár ha összedől a föld
És megroppannak az egek,
S a rémület mindent eltölt,
Én még akkor sem rettegek.
Lelkem a dült romokon által
Hozzád örök honába szárnyal.
Az öröklét szent hitével
Nézem a tűnő életet;
Lelkemig a vész nem ér el,
Daczol csupán testem felett,
lelkem a pornak istensége,
lelkem a te lelkednek része.
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése