Kik szent ügyet kivívni törtök,
Hithősök, eszmebajnokok;
Kik a világhoz nem szegődtök,
Mert égiért foly harczotok:
Ne bántson a tömegnek száma,
Maradjatok ki kevesen:
De egy-egy árbócz mind magára,
Mely áll helyén egyenesen!
Hajóra, mely a tenger árján
Egy csillagfény után evez,
Nem kell tömeg, mely félve gyáván,
Ha zúg a vész, már révedez,
Csak annyi kell, a hány a vésszel,
S zúgó viharral szembe néz;
s mit zászlajára írt merészen,
Azért, ha kell, meghalni kész.
Szent ügy varázsa a csodálat,
Ha álltok a tömeg felett,
S lelketeket, mint sziklavárat,
Csáb és erő nem dönti meg.
A törpeség a büszke várba.
Sasok fészkébe nem való:
Azért maradjon összezárva
Inkább kevés hű harczoló.
Jövőnek élni, megtagadva.
Ha élvet kínál a jelen;
Megvívni harczod egymagadra,
Bár messze még a győzelem:
Ne várd te ezt a nagy tömegtől,
Mely nyüzsg, zsibong és alkút űz;
Oltárodat, jobb, óvd meg ettől,
Ne rontsa meg vásári bűz.
A hol tolong a sokaság, ott
Zajg a kufárló pénzcsere,
És ajkadon az imádságot
A nép kaczaja zúgja le.
Tiltsd el magadtól ostoroddal
Ki áldozatra képtelen;
Ne félj, még vérző homlokoddal
Véget sem ér a – Végtelen.
Szép és dicső az eszme harcza,
De csak ha sárba nem vegyül;
Ha vértanúi fényes arcza
Csak az égen csügg egyedül.
Apostol ily szent harczba’ veszve.
Tizenkettő mindig elég;
A közt is egy már!... de az eszme
Csak egy miatt nincs veszve még!
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése