Elcsattant már az áruló csók.
Elhangzott mint egy kígyó-szisszenés;
- Ennél már nem lehetett olcsóbb,
Az Úr éltéért harmincz pénz: kevés!
Júdás ott ül a templom ajtajánál,
Ajka csak mormol, számlál, egyre számlál:
Tiz… húsz… harmincz…
Júdás csörgeti harmincz ppnzét –
- Szíve szorul, szeme vadul forog! –
Melyek az Úr testét megvérzék:
Csattognak egyre túl az ostorok…
- Szívét a kínnak férgei csak ássák,
És számlálgatja az ostor csapását:
Tiz… húsz… harmincz…
És nagy terhétől földre roskad…
Arczán végigperdülnek könnyei;
„Ilyen foltot köny le nem moshat!”
Nyugalmát sehol, sehol, nem leli…
És térden csúszva jut el az oltárig,
Ajka még ott is halkan egyre számit:
Tiz… húsz… harmincz…
A vének ajkán szent zsolozsma,
S az Úrnak dicséreti zengenek.
- Neki enyhületet mi hozna?!
Megnyílhatnak már néki az egek? –
„Te vagy bosszuló Isten!” zeng az ének…
S a mint mormol, csak nézik őt a vének.
Tiz… húsz… harmincz…
S a harmincz pénzt ott széjjelszórja. –
„Vegyétek vissza, nekem egy se kell!
Oh, átkozott legyen az óra,
Melyben ártatlan vért árultam el!”
- „Vidd el a pénzt! tied az, vérnek ára.”
S oda számlálják, nem hajtva szavára:
Tiz… húsz… harmincz…
„Oh, hát már nincs sehol bocsánat?”
- S mit itt keresett, nyugtot ott talál.
Szalad, szalad és meg nem állhat,
Míg el nem éri a szörnyű halált.
De a vérdij templomban nem maradhat,
Földet vesznek hát rajta a halottnak
S oda fizetik érte: Tiz… húsz… harmincz…
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése