I. Móz. XXII.
„Jőjj, Ábrahám!” „Imhol vagyok.”
„Halld, mit szól Istened:
Vedd azt, kit legjobban szeretsz,
Egyetlen gyermeked,
S áldozd meg őt, ott a hegyen,
Mit mondandok neked.”
Jó reggel fölkél Ábrahám,
Nem késik, útra kész,
Szólítja szolgáit, fiát,
S bár szíve oly nehéz,
Tudja, az Úr volt, a ki szólt,
S szeme az Úrra néz.
E gyermeket, egyetlenét,
Bár forrón szereti,
Valóra váltak benne bár
Az Úr igéreti –
Tudja, Ő adta e fiút,
Ő el is veheti.
S harmadnapon, hogy föltekint,
Előtte áll a hegy,
A szolgák itt maradjanak,
Csupán fiával megy,
Ne lássa más, hogy vérzik el,
Ő, az egyetlenegy.
„Apám, a fát, azt én viszem,
Tüzet s kést te viszel,
De hol az állat, mit megölj
Késednek élivel?”
„Fiam, az áldozatra majd
Az Úr gondot visel.”
Gondot visel… E drága hit,
Ez tölti el szívét,
E hit ragyog csillag gyanánt,
Mikor minden setét,
S szilárddá teszi, ön fiát
Lesújtni kész kezét.
Erős hit az, a melyből ím,
Ilyen hűség fakad,
Tanuld meg ezt, s mint Ábrahám,
Tagadd meg önmagad!
Mindent nyer az, ki Istenért
Minden mást megtagad.
„Kedvezz fiadnak, Ábrahám,
Ne nyújtsd ki rá kezed,
Most látom, hogy hű szolga vagy,
S szavam parancs neked,
És én, az Úr, megáldom azt,
Ki nékem engedett.
Fiad ne bántsd, ő általa
Magodban újra élsz,
Nézd a tengerpart fövenyét,
A csillagokra nézz,
Ím, önmagamra esküszöm,
Ily sok nép atyja léssz!”
Bizony, az Úr gondot visel,
Óh szív, tanuld meg azt,
S ha megpróbálja hitedet,
Ne ejts akkor panaszt,
Mert a nehéz napokból Ő
Újabb áldást fakaszt.
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése