Judea határin, de túl a Jordánon,
Tanit a nagy mester, lelki szemmel látom,
Tanít szépen, bölcsen.
Fölkeresi őt ott közel s távol vidék,
Nincsenek elvonva a bíztató igék
Soha, senkitől sem.
Egész tartománynak minden sorsú népe,
Oda járul folyvást a Krisztus elébe, -
Mindent tudni vágynak,
Ezért a mestertől kérdezgetnek sokat,
Van, a ki kémlelve szőrszálat hasogat, -
Tetszik ez néhánynak.
Sokan pedig hozzá kis gyermeket hoznak,
Kik még nem ismerik hírét sem a rossznak,
Rájok áldást kérnek…
Hogy csak kezét tenné a Mester fejökre,
Hiszik, minden cseppje áldott lesz örökre
Az ártatlan vérnek.
De a tanítványok megütközve mondják:
„Mért szaporitjátok ezzel az Úr gondját?
Minek itt a gyermek??...”
A gyermekhozókat egyre jobban feddik,
Kedves dolgot tesznek, azt vélik ők eddig
S még helyeslést nyernek.
Haragra gyúl Krisztus, hogy ezt hallja s látja,
Mert ő, a gyermekek szerető barátja…
Az ártatlan keblek,
Kiknek szive, lelke még teljesen tiszta,
Kik keresik őtet s áldást kérnek bízva:
Benne védőt lelnek!
„Engedjétek őket, hadd jőjjenek hozzám!...
Kedves, bájos arczot, tiszta szívet hozván”,
- Szólt a mester rájok –
Az ártatlan élet nagyon becses, drága,
Mert csak ilyeneké az Isten országa!...
Menny az ő hazájok.
„Ne tiltsátok őket!... bizony mondom néktek.
A ki úgy él mint ők s nincs szívében vétek:
Az jut mennyországba!
De a bűnös előtt, ki nem tér meg soha
S mint a kis gyermekek, így nem járul oda:
Az út el van vágva!!”
Szólt, s a kicsinyeket ölébe felvette…
Óh! ki ne örülne szívében felette,
A mit velük Ő tett?!...
Szeretet dobogván magasztos szívében:
Kezét kis fejükre reá tette szépen
S megáldotta őket!!
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése