- Gerhardt Pál –
Oh fő, vérző sebekkel
Meggyötrött, megrakott;
Fő, szúró tövisekkel
Megkoronáztatott;
Oh fő, előbb oly ékes,
Most olyan megvetett:
Végy tőlem, oh szentséges,
Hálát s dicséretet!
Kinek nevére föld s ég
Meghajol, megremeg:
Orczád, oh égi Fölség,
Így hervadott-e meg?
Szemed szelíd világa
Hát így kihamvadott?
A fényes, tiszta, drága –
S Te halott vagy, halott!
Bűnömnek büntetése
Volt rajtad, oh Igaz!
Megváltóm szenvedése
Lőn nékem a vigasz.
Ki méltó a halálra,
Itt állok én szegény,
Irgalmat esdve, várva –
Add, el ne vesszek én!
Ismerj meg én hűséges,
Kegyes jó pásztorom!
Üdvömnek kútfejéhez,
Hozzád óhajtozom.
Hányszor megédesíté
Igéd keservemet!
Hányszor lecsendesíté
lelked bús lelkemet!
Jézus, előtted állok.
Ne vess meg engemet!
Tetőled el nem válok,
Bár Téged sír temet.
Ha végálomra hajtom
Az én fáradt fejem,
Ott is neved sóhajtom
S elalszom csendesen.
Buzgó hálával áldlak,
Oh Jézus, Tégedet!
Halálodért imádlak,
Hogy adtál életet
Ki hű voltál halálig
És útad mennybe vitt
Add, éltem alkonyáig
Kössön Hozzád a hit!
Midőn eljő halálom,
Én vigaszom Te légy;
Előttem képed álljon,
A int halálra mégy.
Míg csak egyet lehellek,
Szívem Benned remél,
Hitemmel átölellek,
Ki így hal: él az, él!
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése