Szegény ember, csak napszámos,
- Kis családja igen számos, -
Nagy keserves munkát végez,
Azután ül az ebédhez.
Koldus ebéd – ő reá vall –
Híg levecske, csak egy tállal,
Pléh kanál benn köröskörül –
Ennek csak az éhes örül.
Szegény ember, jámbor ember
Mindjárt neki látni nem mer,
Előbb halkan elrebegi,
Vele mondják a gyereki:
„Édes Jézus, légy vendégünk,
Áldd meg, a mit adtál nékünk!”
Jézus, fenn az örök fényben,
Kedvét leli a szegényben,
Hajt az esdő, buzgó szóra,
Szerény, kedves meghivóra.
Veszi földön vándor képét,
A gunyhóig vonja léptét.
Bekopogtat: „szabad?” – tessék! –
„Hej egy falat be jól esnék!”
Szegény ember és családja
Fáradt vándort jól ellátja.
„Hát bizony, mi véknyan élünk,
Hanem azért egyél vélünk”.
Jézus is kap egy kanalat,
Jut rá sok lé, kevés falat.
A szegénység gyönge kosztját
Véle hiven igy megosztják.
S a mint esznek – eddegélnek,
Tessékelve a vendégnek,
Szól az asszony: apjuk lássa
A leveske mily pompás ma!
Szól az ember: bizony anyjuk,
Ezt a levest itt nem hagyjuk;
Rég eszünk mi együtt ketten,
De ilyen jót még nem ettem.
Szól egy kis lyány: édes szülém,
Éledek e levestül én,
Pedig gyönge, beteg voltam,
Sorvadoztam, majd megholtam.
Szól a fiúk: én is érzem,
Pezsdül tőle minden részem.
Szinte olyan erős vagyok,
Dolgozhatnám, mint a nagyok.
S mind a többi apróbb cseléd
Eldicséri eledelét:
Ilyet – nincs is ennek mása –
Nem főz a király szakácsa!
áldott megelégedettség
Fogja el itt ki-ki testét –
S öreg, apró mind a hányan
Esznek boldogan, vidáman.
Hát a vendég?... Ül csak szépen,
Szelíden a durva széken
S nézi biztatón mosolygva,
Milyen jó e jóknak dolga.
Feje körül szivárvány gyúl,
Teste ködszövetté lágyul,
Megjelen egy fényes csillag
S Jézus elszáll, mint az illat.
Mire föltekint a jámbor,
Boldog nép, - már nincs a vándor…
Vajh ki volt ő, hová lett ő?
Vajjon jóízűt evett ő?...
A szívekre halkan száll a
Tiszta értés a zeng a hála:
Édes Jézus, téged áldunk,
Te voltál ma vendég nálunk,
Te, ki jó szegénynek osztod
Ételére a malasztot.
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése