Kemény a tél, zord idő jár
Ott künn szinte csikorog,
Viskójában szegény özvegy
Két árvával nyomorog.
Holnap derül föl karácsony,
Várják a nagy ünnepet,
Hiszen a föld Megváltója
Ő értek is született.
Nekik is örömet hirdet
Az a csillag odafent,
Mely hajdan a bethlehemi
Vándoroknak megjelent.
Vendég nem tekint be nálok,
Vendég mit keresne ott,
Hol a sors a földi jóból
Egy hajszálnyit sem hagyott.
Vendégül száll udvarokra
Néhány didergő veréb,
Fagyos tollát felborzolva
Némán csüggedezve lép.
Éhinséggel gyötri őket
A kegyetlen, durva tél,
Köztök immár egyik-másik
Szinte-szinte elalél.
Dús paloták közelében
Rajtok nincs, ki könyörül,
Koldus társaikhoz jöttek,
Kiket minden elkerül.
Nekik itt a két kis árva
Kenyérmorzsát hinteget,
Bár maguk is ritkán esznek
A kenyérből eleget.
Megenyhülnek, felvidulnak
Az elcsüggedt madarak,
Egy pár még az eresz alatt
Éjjelre is ott marad.
A Jézuska, kit úgy várnak
Reggelre a gyermekek.
Szegény özvegy viskójában
Egész éjen ott lebeg.
Hozza nekik szép álomban
A sok drága, czifra jót,
Téli jó meleg ruhácskát,
Zöld ágon arany diót.
S hallanak az álmodozók
Csodálatos szép zenét,
A karácsonyi verebek
Hálaadó énekét.
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése