Legyen világosság!
Szólt az Úr először: Legyen világosság!
És lőn világosság a zűr-zavar felett.
A vizet, szárazat kezei eloszták,
S alkotá a földet s a földön életet.
És a nagy világrend első napjain túl
A világtörténet folyama megindul.
Nagy tanító-mester a világtörténet –
Mit lát a búvár, ki titkait elleste?
Titáni harczát a küzdők életének…
S mi előbbre viszi: az ige, az eszme.
De hogyan vívja ki a milliók javát?
Meg kellett Istennek mutatnia magát.
Az ige testté lett. Itt közöttünk jára.
Szeretet volt lénye; az örök ideál
Benne, mint vértanu jut a Golgothára,
S szebb jövő záloga a megváltó halál.
Szent képe századok homályán átragyog,
S boldogan zeng a hit: én is híve vagyok.
De a szeretetnek szent közösségébe
Orvul belopódzik a régi hatalom,
S lesz a nagy eszméből vakhit bálványképe,
Ott veri mellét a szolgai siralom.
Torzképpé ferdül el az örök ideál,
S vakhomályba vész el a megváltó halál.
S szólt az Úr másodszor: Legyen világosság!
És lőn világosság a zűr-zavar felett,
Sugári a véres álmot elriasztják,
S feltetszik a hajnal havas ormok megett.
Gondviselő jobbját ím az Úr kinyújtja…
Egy szívet érint meg az istenkéz ujja.
Egy szegény szerzetes érzi Isten ujját…
A bályványkép ellen merészen kiálta.
Mintha az ítélet harsonáját fújnák,
Új világ alakul kiáltó szavára.
Wittenberg templomán kilenczvenöt tétel –
Benne a szabadság szent hajnala kél fel.
Október utolsó napja volt a szent nap,
Mikor a sötétség korszaka véget ért.
Jertek! – Oh keljen fel, ki hívő, ki nem rab,
Hozsánnát zengeni a szabad lelkekért.
Ki érted a multak véres küzködését,
Jer, köszöntsd hittel az újkor születését!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése