Belsazár

- Heine –

 

Éjfél lesz az óra innen-onnan

Babylon nyugszik mély álomban.

 

De fönn a várban, a királynál

Fény, pompa s szörnyű vigasság áll.

 

Visszhangzik a zaj nagy termeken át,

Belsazár tart pompás lakomát.

 

Sok czifra szolga, asztalok körül;

A csillogó pohár telik s ürül.

 

Fölcseng a pohár, szolgák ujjongnak,

Így tetszik ez, mogorva uroknak.

 

Vad fényben ég a király képe,

Bátor tüzet önt a bor szivébe.

 

Vakon ragadja el a tűz

S az isten nagy nevével csúfot űz.

 

Káromkodik felfúvalkodva,

Helyeslést búg rá a sok szolga.

 

Most a király kevély parancsot ad;

A szolga megy s jő, nem késve sokat.

 

Sok aranyedényt hoz összerakva,

Mit a Jehova templomából rabla.

 

S szentségtelen kézzel kap a király

Egy szent poharat, mely csordultig áll.

 

Kiüríti fenékig azt mohóan,

S habzó ajkán káromló szó van.

 

„Jehova! megvetlek, fitymálva!

Én vagyok a Babylon királya!”

 

De alig ejté ki a szörnyű igét,

Titkot rettegés fogja szivét.

 

A hangos nevetés megszűnt egyszerre,

Sír-csöndes lőn a király terme.

 

S a mint a fehér falra néz.

Hát megjelen ott egy emberi kéz.

 

Csak ír, csak írja láng-betűit

A fehér falra – és eltűnik…

 

A király meredt szemmel ül ottan,

Vaczogó térddel, halál-sápadtan.

 

A szolga-sereg földhöz szegezve

Borzadva áll, nincs hangja, nessze.

 

A mágusok jőnek; de nincs egyse’

A lángírást ki megfejthesse.

 

Belsazárt pedig reggelre még

Saját szolgái megölék.

 

SZÁSZ KÁROLY

 

Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.