Újabb határhoz ért ösvényünk
És égre tárul a kezünk;
S a míg örülünk és remélünk,
Sírunk is és emlékezünk.
Nem az idő, - mi múlunk el csak,
A koporsónkat szegezik;
Mint gyorsfolyású vizen a hab,
Év elmerül, év születik.
A nagy idő megoszthatatlan,
Egy, véghetetlen és örök,
Mint Isten a megfoghatatlan,
A kiben hiszek s örülök;
Neve, törvénye, léte fénylik
A csillagon és porszemen;
Bölcs elme látja őt, ha félig,
De gyermekszívvel érezem.
Hatalmának lehelletétől
Királyi bot ketté törik;
Magasból a hírnév leszédül,
S megdől a büszke cser tövig.
Szerelmének édes szavára
Szűnik a könny, a seb heged –
Erőtlenek sziklavára,
Boldog, ki beléd rejtezett.
Színed előtt sarum megoldik,
S öledre hajtom le fejem;
Csak gyermeked lehessek holtig,
Sorsom esik kies helyen.
Süssön napom vagy szálljon éjre,
Az égnek tartom homlokom;
Emelj a magasba, sujtsa mélyre,
Jobbod s vessződ én csókolom.
Tenyérnyi éltem szűk körében
Mi szép, ha kis mécs lehetek,
S édes hazámnak hű ölében
Istent, embert szerethetek.
Gyors szárnyú év, csak szállj fölöttem,
Mély síromat, idő, csak ásd:
Mellyel a tisztamennyre törtem,
Lelkem, te nem látsz hervadást!
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése