Szívet melengető kép, Bethlehem!
A tél fagyában úgy tűnsz föl nekem,
Mint éjszín tengeren tündérsziget,
A melyre küzködő hab árja vet…
… Körül az élet, a vásári lárma,
Szem és kéz nyitva – lélek, szív bezárva.
Falat kenyérért durva küzdelem…
Béke-sziget te vagy rajt, Bethlehem.
Ott látlak gyermek-Jézus, mosolyogva.
Arczodtól fényes a kis jászol odva.
Anyád ragyogva néz rád… Szende kép!
Hét fájdalom, keresztfa – messze még!
Előtted dús arany, tömjén és mirha,
S a hódolóknak homlokára írva,
Hogy körülöttük egy világ forog.
Szemben velük szegényke pásztorok.
Király – és pásztor. Milyen messze vannak
Egymástól, trónja zsámolyánál annak,
Ki pásztor és király! milyen különbség!
És áldozatjuk’ egy oltárra öntsék?
Igen. Aranyjuk és a zsenge bárány
Egykép becses a szeretet oltárán,
Mert tiszta lélek adta, és mivel
Nem tudja a bal – a jobb mit mível?
… S a hogy kérdő tekintetemmel állok
A Bethlehem előtt, a hol királyok
És koldusok közös oltára lángol,
Leszól a Messiás egy jobb világból:
„… Én eljövök még egyszer e világra,
A mely ma minden fénye mellett árva,
Atyám a szeretet s e föld-tanyán
A béke lesz az én szülőanyám.
S a földön, mely akkor többé nem gyászol,
Közös kincs lesz a bethlehemi jászol,
Mivel előtte kéz a kézben áll
Koldus és gazdag – pásztor és király.”
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése