Mi a te sorsod, mennyből jött igazság?
A rövidlátók bekötik szemed;
Sárral dobál a ferdeképű gazság,
Elárul, megfeszít és eltemet.
Ragyogtál egykor, mint éjben tűzoszlop.
Nyomodban járt az élet vándora;
Most lángod, fényed elhamvadt, eloszlott,
Mennénk s nem tudjuk, merre és hova.
Nehéz az élet. Gond s bú táborával
Megütközünk s búgond könnyen lever;
Ki lent vagy a bűn alacsony porában,
Fel, a magasba ismét ki emel?
Alig, hogy zengett bölcsőnk dajkadalja,
Koporsónk mellett bús dallam zokog –
Boldog, ki érti, boldog a ki hallja,
Örök igazság, a Te szózatod.
Oh égi vallás: mennyből jött igazság,
Te, kincsnél többet érő drága hit, -
S Te, kiben „együtt mélység és magasság”:
Isten, hintsd fénnyel éltünk útjait!
Teremtsd meg e viselt világot újra,
Lebegjen Lelked a világ feletet;
Szűnjék meg a szegény nép bűne, búja,
Hordozva, Isten, a te képedet!
Letöredeztek képednek vonási
Az emberekről, bűn s nyomor miatt;
Az új időnek zúgnak már folyási
S az alvó, renyhe álmából riad.
Köszöntlek pünkösd hajnalhasadása,
Hol Édent szül az Istenfélelem,
S munkaveríték, eszme sarjadása
Gyöngyözve hull s kelő áldást terem.
Ez lesz a kor! Szép lelkek fényes álma
Valósul s „lesz egy pásztor, egy akol”;
A szeretet, mint angyal, földre szállva,
Testvériségben szív a szívbe forr.
Egy Isten napja süt közelbe, távol
Egy Isten áldott jó esője hull:
Előttünk egy felséges czél világol,
S vizét egy forrás ontja vigaszul.
Ez lesz a kor! Igazság, templomodban
Igaz lesz a nép, boldog és szabad;
A koldus- és királyszív összedobban,
S a szolgaságnak járma szétszakad.
Istent imádni és hazát szeretni
Szabadon, szívből – mily üdv, mily dicső!
Az Istennek lelkétől lelkesedni:
Jer, áldott pünkösd, boldog, szép idő!
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése