- Neunherz –
Emmausnak tart két vándor,
Lelkük oly bús, csüggeteg,
Arczuk ázott könnyhullástól,
Keblüket gond tépte meg;
Kifakadnak fájdalmukban…
Oh de nézd, hisz Jézus ott van,
Hogy bánatuk fellegét
Vígaszával űzze szét.
Oh ma is hány szív barangol
Bánatlepte útakon.
Ma is hányból panaszt sajtol
Az emésztő fájdalom;
Más meg elmegy a magányba,
Ott jobban foly a könny árja…
Ámde Jézus megjelen
Bármi rejtett bús helyen.
Tudom én is, láttam sokszor,
Jézus senkit nem hagy el;
Eljő, mire kell, még jókor
És a porból felemel.
Lelkemet ha néha kétség
Tépte, mintha messze késnék,
Közelb volt, mint gondolám,
S üdv, vígasz kelt nyomdokán.
Oh maradj szívem király,a
Maradj velem, hű barát;
A világ, ha lelkem bántja,
Hadd boruljak Te reád.
Vész, vihar, ha fenyegetnek,
Menedéke vagy szívemnek;
Közel léted üdvöt ad,
Eloszlatja gondomat.
Bús emlékim ha felkelnek,
Felém, hangzik vigaszod:
Hogy nem hűlt ki hű szerelmed
És én a tied vagyok.
Szent igédből ha mind jobban
Megismerlek, lángra lobban
Bennem is a szeretet
S egybeforraszt Te veled.
Másnak is Te légy vigasza,
Ki künn bujdos egyedül,
Vagy kit fogva tart bánata
S kamrájában otthon ül;
Ha magába elrejtezik,
Hogy ne lássák bús könnyeit:
Látogasd meg út, uram,
Ne legyen vígasztalan.
Jer, ha már beesteledik
És napunk nyugvóra száll;
Te segíts, ha közeledik,
Mint sötét árny, a halál.
Oh maradj velünk tovább itt,
Kérünk mint hű tanítványid;
Drága vendég, el ne hagyj,
Hű vigaszunk csak Te vagy!
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése