- Moore. –
Uram, e csodás mindenségnek
Élete, fénye te vagy egyedül.
A föld mosolya, fénye égnek
Csak visszsugárok lelked fényiből.
Mindenütt ragyog teremtő kezed,
Mind, a mi szép és fényes, a tied!
Midőn a nap búcsúsugára
Pihen az alkony küszöbe fölött,
Szemem a mennybe hat s ott jár a
Szent rejtek arany lámpái között.
A nap, mit szelíd fény felhője fed,
Ragyogó útján, Uram, a tied!
Ha az éjjel homályos árnyán
Áttündökölnek a szép csillagok,
Mint sötét madár, melynek szárnyán
Számlálhatatlan fényes szem ragyog,
E szent homály, e csillagezered
Végtelensége, Uram, a tied!
Az ifjú tavasz lágy fuvalmán
Meleg szerelmed lehellete van;
Szemednek fénye ragyog nyílván
A nyárnak ékes virágaiban.
Mindenütt látszik ragyogó kezed.
Mind, a mi szép és fényes, a tied!
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése