- Legenda virágvasárnapra –
A pálmafák alá vonult
A Mester és a kis csapat,
Hol hűs árnyat ereszt a lomb,
Pihenni fáradalmukat.
S míg őket álom ringatá,
Susogni kezd a kis liget:
Mozdul a fa, virág, fűszál,
Vonaglottak a tövisek.
A Pálma kezdi:
-- Én vagyok
A fák között, kit ő szeret,
Ha fáradt volt, levélernyőm
Föléje hűs árnyat vetett.
S midőn hozsannát zeng neki
A szent városban ifjú, agg,
Útjára lombom ezrei
S legszebb virágim hullanak.
Sápadtan az Olajfa mond:
- A nap leszáll s eljő az éj;
s lappangva lombjaim alatt
Az áruló már lesre kél.
És jő az Úr, s én hallgatom
Gyötrődő lelke mint sóhajt.
Két karja az éghez remeg…
És rája villan dárda, kard.
A tó szinén feljő a Nád,
Fürtös feje búsan zizeg:
- Királyi pálcza én leszek.
Miért is szültek a vizek?
A Tüske szúrós ágait
Magához nyomva így zokog:
- Átok reám e tőrökért,
Én vérzem a szent homlokot.
A Tölgy megborzong, s felsóhajt:
- Holnap kivágnak engemet,
Holnapután a Golgotán
A hóhér rajtam öli meg.
A zöld Borostyán így rebeg:
- Sírjához innen kúszom én
S ezer karommal ölelem
Ki legjobb volt a föld szinén.
A kis liget virágai
Susognak erre sírva mind?
- Oh elmegyünk ráomlani,
Sírján kiadni lelkeink!
Fölkél az Úr. S a kis csapat
Indul a szent-város felé.
Az Úr előbb mindkét kezét
Áldásadón fölemelé:
Nézzétek – szól - a harmatot:
Mint könnyek ezre úgy ragyog.
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése