2024. márc. 15.

Székács József: Jákób kútjánál

A földi szomjúságot oltani

A nő Jákób ős kútjához megyen;

„Oh, hol fog, ha van, oly víz omlani,

Mely belső szomjam enyhítő legyen?

Ha volna forrás, mely titkos vizével

E belgyötrelmet örökre oltaná el,

Nem e kúthoz járnék meríteni,

Ott fognám én szomjan enyhíteni!”

 

Jákób kútjánál vándorember ül,

Ki a nőnek ilyen forrást igér

S ez, hogy ne szomjúzzék s szünetlenül

Ne fáradjon, ily forrást esdre kér:

„Adok”: mond az, „de hívd el férjedet!”

„Nincs”, mond a nő. – „Én látom szivedet.

Öt férjed volt s ki most férjed, vele

Szövetséged nem istenként kele.”

 

Ott áll a nő, oly némán, mint a kő,

Szivében bámulat van s rettegés;

A szózat, a nagy vétket felfedő,

Keresztüljárja, mint kétélű kés;

S a porba nagy fájdalmától omolva

Szól, a vándornak, de üdvem szomja vagy,

Uram oltsd el, mert te próféta vagy!

 

Garizim és Sion a két halom,

Hol Istenét imádja Izráel,

Melyiktől jő bocsánat, ótalom,

Melyikhez fussak bűnöm terhivel?

Imádandó az irgalomnak atyját,

Hol mutassa bé lányod áldozatját?

Az üdv forrása melyiken fakad,

Enyhet lelkemnek vajjon melyik ad?”

 

És Jézus Krisztus, a próféta szól:

„Asszony! a rég várt óra megjelent!

Hogy annak, a kinek parancsitól

Alatt a földön és az égbe’ fent

Minden függ, nem lesz többé tisztelése

Helynek s időnek tévelygő lesése

S nem lesz mennyben imára hallgatás,

Mely küláldozat s ajakjártatás.

 

„Az Isten Lélek s a ki tiszteli,

Lélekben és igazságban tegye:

Lélekben, mert csak a lélekteli

Imádónak int a Lélek kegye;

S igazságban, hogy buzgalmát bezárva,

Míg földi pálya áll előtte tárva,

Imája légyen lelke ihlete

S imádás légyen teljes élete!”

 

A nőt többé a föld kietlenén

Ma a vándor hiában kémleli,

De a prófétát Isten jobbfelén

Imádó lelke most is felleli;

Fel út, fel szózatát a szentírásban –

Hited- s éltednek nincs alapja másban –

Azon forrásból, mely innét omol,

Meríts – s örökké nem szomjúhozol!

 

Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése