I. Kir. 17. 9-24.
Özvegy asszony, szegény asszony,
Töri, zúzza a kezét…
Bánatában s fájdalmában,
Majd kisírja két szemét…
Egy kis árva, szép kis árva,
Kenyeret kér… de nincsen!
Nincs hát senki, ki az árván,
Az éhezőn segítsen?!
„Anyám! anyám! édesanyám!
Adj egy falat kenyeret!...
Szegény árvád, kicsiny árvád,
Két nap óta nem evett…”
„Én Istenem! jó Istenem!
Tekintsd ezt a kis árvát!
Hogyha Te nem…? Ki fogja fel
A szegénynek a pártját?!”
**
Jön Thesbites Illyés, az Úrnak szolgája,
Betér az özvegynek rozzant hajlékába.
A míg a próféta hő szomját eloltja,
Szegény özvegy asszony panaszát így ontja:
„Nincs nekem, jó Uram! Csak egy marok lisztem,
Azt is odaadom… Áldja meg az Isten!”
Thesbites Illyés szól: „Nagy a hited néked,
Megszaporítom én a te lisztecskédet.
Korsódban az olaj soha el ne fogyjon,
Mint a forrás vize, patakonként folyjon.”
**
Hallgat a kis árva,
Elaludt szegényke!
Édes, örök álom
Borult a szemére…
Aludjál, aludjál,
Én édes kis árván!...
Lám, lám, a jó Isten
Könyörül az árván!
**
Özvegy asszony, szegény asszony
Keltegeti gyermekét!
Simogatja, csókolgatja
Jéghideg, kicsiny kezét…
Kelj fel, ébredj, én kis árvám!
Van már kenyér, ehetel…
De az árva meg se moczczan,
Meg se mukkan, nem felel!...
Mit vétettem te ellened,
Óh Istennek embere?!
Hogy rám szakadt, hogy rám zúdúlt,
A szenvedés tengere…
Óh! ne büntess!... Óh támaszd fel
Én kis árva gyermekem!...
Óh, tégy csodát! Vagy te… Vagy Te
Én édes jó Istenem!...
**
Nagy az Úr Jehova!... Nagy az ő hatalma!
Azt is feltámasztja, a ki meg van halva.
Leborula Illyés… imádkozik szépen;
A kis árva gyermek, ébredezik épen.
Szól Thesbites Illyés: Ím, a gyermek ébred,
Dicsőség adassék óh jó Isten, néked!
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése