Te vagy reményem sziklaszála,
Erősségem, én Istenem!
Deríts fényt rám, boríts homályba,
Bízom te benned szűntelen.
Kiterjeszted szárnyad fölöttem,
Ha keblem tépi fájdalom,
TE vagy velem minden örömben,
Te vagy fénylő tűzoszlopom.
Oh légy velem küzdelmeim közt,
Erőnek lelke, légy velem!
Sikernek harmatával öntözd
Munkámat, édes Istenem:
Hozzád sóhajt, a ki erőtlen,
Segélyül hívja szent neved,
Hív gyámolóm nehéz időkben.
Ne hagyj el, örök szeretet!
Te voltál eddig is vezérem,
TE biztatál, ha csüggedék.
Boldog, a kit búban, veszélyben
A te lelked szerelme véd!
Neved fénylett, miként a csillag,
Ha éj homálya szállt rám.
A dúlt szívnek te adsz nyugalmat,
Áldás fakad kezed nyomán.
Tekints felém szánó szemekkel.
Áraszd reám irgalmadat!
Sok vétkemet, Uram, feledd el,
Mely lelkemhez hozzátapadt.
Magasba tör vágyam merészen.
S a test alá a porba von. –
Arasznyi létem terhét érzem,
Veríték gyöngyöz arczomon.
Te vagy, ki az ember szívébe
A hit virágát ültetéd;
Oh halld meg, csüggedők reménye,
Midőn lelkem sóhajt eléd.
Miként az illat, száll föl hozzád,
Az égbe, esdő sóhajom:
Oszlasd el homlokom borúját.
Kisérj áldással utamon.
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése