A jóslatos nagy éj leszállott,
Betölti az egész világot
Titkos bűv és varázs,
S boltján a messze mélylő égnek
A csillagok csodásan égnek,
Ég és föld ly csodás.
S az éj ezüst ködén keresztül
Halk, tiszta hang zöngése rezdül;
Égből hangzó dalok.
S köves határán Betlehemnek
Az égi dalra fölserkennek
Az alvó pásztorok.
S hol egy új csillag gyúlt az égen,
megindulnak magas tevéken
Napkelet bölcsei.
A vágyó szív sejtelme, szomja,
Őket az új csillaghoz vonja,
Örvendezvén neki.
S imádva, Hozzá járulának,
S tevéi terhét, mind, urának
Lábához rakja le,
Ajándokát ajánlva önként,
Aranyat, mirhát, drága tömjént,
S hű szívét is vele.
És ül a gyermek anyja karján,
Boldog mosoly rezg, játszik ajkán,
Kis szíve úgy örül.
Arczán a földi gyermek bája,
De nézd! a szentek glóriája
Fénylik feje körül.
Reá az éj nem ejti árnyát
És mosolyában, mintha szárnyát
Próbálgatná a szó,
Mitől lehull a súlyos álom,
Úr lesz az élet a halálon,
És újjá lesz az ó.
Óh szent, szent titka a nagy éjnek!...
A csillagok fenn most is égnek,
De sápad glóriád.
Napnyugat bölcsei megtagadnak,
Nem hisz már gyermekajakadnak
A megvénült világ.
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése