Hogyan nevezzelek, hatalmas Isten,
Világosságnak atyja, Istenem?!
Mindazt, mi áldás földi életemben,
Mindazt, csupán neked köszönhetem.
Tetőled száll alá minden ajándék,
Hozzád vezessen minden óhaj, szándék;
Zengjen ma ajkimon a hálaének:
Dicsőség a magasság Istenének!
Te vagy, ki szent kezeddel őrzesz engem,
Ha rám borul a rémes éjhomály;
Midőn a csendes nyugovást esengem –
Te vagy, ki védkarral mellettem áll;
Az enyhe álmot a midőn óhajtom.
Fejem párnámra nem rettegve hajtom,
Tudom, hogy tőlem éj nem zár le téged. –
Dicsőség a magasság Istenének!
S midőn az égen hajnal pírja támad,
S a nap felébreszt mindent, a mi él:
Te is hajnalra kelted éjszakámat,
Őrzőm voltál s ébresztőm levél.
Mely rám borult, nem örök volt az álom!
Az ébredésben éltemet találom;
S kinek köszönhetem, hogy újra élek?
Dicsőség a magasság Istenének!
S kinek köszönhetem, hogy ők is élnek,
Kiket tulajdonául mond szívem;
Kik vélem együtt félnek, vagy remélnek,
Kiknek jóléte oly szent gond nekem?
Ajándékul őket nekem te adtad;
Óh, hála! ismét birtokomba’ hagytad.
Örömkönnyek közt újra szól a lélek:
Dicsőség a magasság Istenének!
S így minden, a mi áldás életemben,
Kegyelmes szent Atyám, te nyújtod azt:
Édes mosolygást a vidám örömben,
A gyötrelemben enyhadó vígaszt.
S még akkor is, ha botlom gyöngeségből,
Nem bosszú, sőt bocsánat hangzik égből;
Újra bízom, reményem újra éled: -
Dicsőség a magasság Istenének!
Óh, add azért, add életemnek Atyja,
Hogy szent jóságod ne feledjem el;
Te légy szívem legszentebb gondolatja,
Téged s csak téged vágyjon e kebel:
S a míg a czélt, az örököt elérem,
Te szent törvényed legyen én vezérem.
S ne szűnjön ajkimon a hálaének:
Dicsőség a magasság Istenének!
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése