Paula Preradovic: Alkony a dominikánusok keresztfolyosóján

Ott fenn az égnek mély-kék négyszögén

Cikázik szét veszett-vad fecskehajsza,

Jaj-surrogásuk, mint lelkek panasza,

Kik nyögnek lenn a kárhozat ölén.

Nagy-néha egy-egy lesurran ide,

Hol törvény most az új május parancsa,

S arany terméstől roskad száz narancsfa,

De tova űzi ijedt, kis szíve.

Fáradt saruban sok fehér barát

Jár fel-le benn az ódon folyosón

S mormolja csendben az Úrangyalát.

És egyikük – szép álom! – eloson…

Az öreg kútba nagy veder merül

S a bús narancsok arca felderül.

Ford.: Vitnyédi Német István

Forrás: Vigilia 1935. 3. kötet

Paula Preradovic: Incoronate

- A „Dalmáciai szonettek-ből” –

Szigetrajok, ti álomszőtt csodák

Kopasz színtár szigetfűzérei,

Százszámra látlak napban fényleni

Mind létlen, fátlan mart, meddő, fonák.

Fényt szórt az Úr s rátok kilencszerest,

Hogy csontfakó kőből megalkotott,

S körül türkizkék vízfoglalatot

Vont. Csak mást adni volt kegyelme rest.

Mint a teremtés fénylő tengerén

Roppant virágként izzotok fehéren

Sós szagban, tajtékos hullámfenyéren.

pirulva, hogy ha nap kel vagy lemén,

Mint szűzek bő malasztjukhoz híven,

Szegénységetek fukar fönségiben.

Ford.: Kállay Miklós 

Forrás: Vigilia 1935. 1. kötet