A szivesarcú házak közt mosolygva
Egy obsitos áll: Háry, a vitéz.
Köti kalandját jókedvű csokorba,
Tódítja dolgát s rá esküdni kész.
Szívünknek tetszik a torz e világa,
Meg a remekbe készült ércalak,
Ki mesterien gyujtja kedvre, lángra
Énünket, mely terhektől roskatag.
Azaz Nem Háry: Garay regél,
A Kont szerzője,
Szekszárd nagy szülöttje
Felejtkezik egy kis tereferén.
Az élet űzte, falka gond gyötörte,
De túl a gondon révbe’ kikötött:
A szülőföldi trófeák között.
1927
Forrás: Havas István válogatott versei 1891-1981. Singer és
Wolfner Irodalmi Intézet RT. Budapest, 1931.
