A gondtalan első gyermekkort Buda regényes komoly virányain élte le, hol atyja Schedel Ferenc királyi tisztviselő volt. A szülők gondos őrszemmel kísérték az 1805. aug. 10-kén született gyermeköknek első fejlését. A képzékeny gyermeki szívnek a tisztes házi kör adott első határozott irányt, melyet a Pesten, Cegléden, - hova őt atyja a magyar nyelv megtanulása végett küldötte 1813-ban – és Kassán végzett gimnáziumi folyamat alatt önmaga jelelt ki eltéveszthetetlenül. A szép és jó iránt nemcsak eleven érzéke, de bő előkészültsége is volt, midőn 14 éves korában a pesti egyetemre került, hol 8 évig foglalkozott részint a bölcsészeti, részint az orvosi szaktudományokkal.
A minden szép és nagy iránt fogékony ifjú előtt itt – leginkább saját tanulmányai nyomán – új világ tárult fel.
A 18. századnak, az alig lezajlott francia forradalomban kifejezést talált eszméi öntudatra ébresztették a józan hazafit a világpolgárnak igaz hivatása iránt, és Toldy Ferencünket mind határozottabban azon működési körre szorították,melyen oly kitartással és oly rendkívüli, sőt egyedülálló sikerrel, még ma is működni látjuk.
S c h é d i u s L a j o s egyetemi tanár szépészeti és bölcsészeti előadásai alapját vetették további működésének; H a l i c z k y A n d r á s irodalmi értékezései ráutalták őt a magyar irodalomnak roppant kincseket tartalmazó, de ki nem művelt aknáira; S c h v a r t n e r M á r t o n történelmi előadásai ösztönt adtak neki a magyar nemzet történeti életének tanulására, mert ezen előadásokat nem találta olyanoknak, hogy hazaszeretettől lángoló lelkét kielégíthették volna; S c h o r d a n n Z s i g m o n d a természettudományok szeretetét ébresztés fel benne.
Vágya azonban sem a kenyérkereseti orvosi szakban, sem egyéb, az egyetemen szerzett ismereteiben nyugvópontot nem talált. Ifjú tetterejét oly téren vágyott érvényesíteni, melyen nagyot, hasznosat, szóval olyat teremthesse, mi a szeretett nemzetnek, az édes hazának egy előtte korán föltárult sebét gyógyíthassa.
Virág Benedek, Horváth István, Kazinczy Ferenc, Bajza József nyelvbúvárlati és kritikai dolgozataik termékeny földre találtak Toldy Ferencünk esztétikai és bölcsészeti tanulmányokkal kellőleg táplált lelkében. Az ezekkel és Kisfaludy Károllyal ápolt személyes ismeretségnek – mely utóbb baráti szoros friggyé vált –, azon áldásos eredménye volt, hogy letette a lantot, melyet már 13 éves korában kezébe vett és leszállva költői ábrándvilágából, melyben kutatásra edzett lelke úgysem talált honára, elhatározta, hogy megteremti a magyarnak irodalomtörténeti tudományát.
És míg Vörösmarty Mihály, Bajza József, Garay János, Petőfi Sándor költői lángszavukkal igyekeztek felrázni a magyar nemzetet – régi betegségének – az aléltságnak álmából: ő bizalmat igyekezett adni a nemzetnek e feltámadáshoz, bölcsen rámutatva a magyar múltjának szellei kincseire s törekedve, hogy a nemzet öntudata s önméltóságának érzetében becsülést, méltánylást vívjon ki magának a külföldön is. Érezte, hogy nagy a munka, melyre vállalkozott, érezte, hogy, ámbár e téren a hiányt már előtte fölismerték a magyar tudományosság előbb említett nagy férfiai, sőt szórványosan egyet-mást tettek is: neki teremtenie kell; - és mégis, nemcsak nem rettent vissza a munka nagyságától, hanem józan, előrelátó számítással, lankadatlan kitartással tett; és tett mindent, mit tehetett, mit tenni jónak látott.
Beutazta csaknem egész Európát, nemcsak, hogy ismereteket gyűjtsön, melyeket azután a nemzet javára értékesítsen, hanem azért is, hogy a külföld jelesebb tudósaival megismertesse a magyar nemzetet s annak irodalmát.
1829-ben Berlinben ismertette a magyar irodalmat, 1830-ban Belgiumon át Londonba utazott, hol annyira föltűnt, hogy Bowring híres államférfiú Szonettet írt az ifjú tudós tiszteletére, és a magyar irodalom iránt nagy körben – egyebek között ezen Bowring előtt is – oly elismerést szerzett, hogy ez Toldy útmutatása mellett be is mutatta éspedig kedvező színben a magyar nemzeti irodalom egyes kincseit.
Párizsban Lafayettel, az észak-amerikai szabadságharc hősével ismerkedett meg és francia földön tett utazásai alkalmával is elismerést szerzett a magyar nemzetnek, sőt Humaker híres keleti nyelvész honába vissza is kísérte Toldyt.
Ezen idő alatt szakadatlanul munkálkodott kitűzött működésterén is. 1821 óta sűrűn megjelent dolgozatai annyira általános elismerésre találtak, hogy őt a magyar akadémia 30-ban rendes tagjává, következőben segédjegyzőjévé s 1835 (szept. 12.) Döbrentey Gábor lemondása után pedig titkárává választotta. Ez utóbbi díszes széket 26 évig önfeláldozó munkássággal töltötte be.
Nem volt a hazában szépirodalmi működés, hol ő mint kezdeményező vagy alkotó nem szerepelt volna.
1836-ban az ő indítványára alakult a Kisfaludy-Társaság, melynek szerény indítványozója s 9 más tagtárssal alapítója volt. Az alapítók mind elhaltak, csak ő él közölök s már három ízben volt alelnöke, 1873 január óta pedig elnöke a Kisfaludy-Társaságnak.
Az egyetemnek könyvtárigazgatói állomásán a híres Fehér György méltó utódja. 1861-ben folyamodás nélkül az egyetemhez a magyar nyelvészet és irodalom rendes tanárává nevezték ki, következő évben királyi tanácsossá, 1863/4 a bölcs. kar dékánjává, 1868; a tan. vizs. Bizottság r. elnökévé, 1871-ben a m. akadémia igazgató-tanácsába s az egyetem rektorának választották, u. ezen év nov. 12-kén pedig a Kisfaludy-Társaság az akadémiában fényesen megünnepelte az ősz író 50éves jubileumát*. Horváth M. Greguss Á. És Szász Károly üdvözölték őt.
Hazánk legnagyobb magyarja, a páratlan Széchenyi alkotta magyar akadémia az, mely a 49 és 60-as évek között véghetetlen sokat köszön neki, mert úgyszólván éltető lelke volt s a hatalom ellen ügyes ótalmazója.
Toldy valóban vezérfény, kinek nem egy író köszöni, hogy rá nem alkalmazhatók Kisfaludy Károly eme szavai. „Fénytelen itt szunnyad s kő se mutatja helyét.” Az akadémia védőszárnya alatt ennek megbízásából, kiadta a régibb magy. írók műveit.
Talán nem bírnók Faludi Ferencnek tős-gyökeres műveit, nem gyönyörködhetnénk Kis Jánosnak kedves modorú elbeszéléseiben, talán nem melegedhetnénk a fájdalom! Korán elhunyt Dayka Gábor ódáinak tüze mellett s végül talán nem tudnók, mennyit tűrt és szenvedett egy Kármán, egy Kazinczy és sokan mások az irodalom szent ügyéért, ha Toldy nincs, ki azoknak arcképeit a magyar Pantheon csarnokában a késő századok számára fel nem állítja vala!!
Mindenek fölött bámulnunk kell benne az erős, hazafias akaratot s szilárd kitartást, melynek hatása túlszárnyalja az idő s tér állította korlátokat. Jelentőségének egész nagysága csak akkor áll szemeink előtt, ha megfontoljuk, hogy élő népnek élő irodalom kell, s hogy nem azt kell mondanunk a költővel: „Él magyar, áll Buda még”; hanem, hogy él magyar, mert élnyelve és irodalma, díszlik és gyümölcsözik.
És a férfiú, - kinek eddigi életét is annyi fényes tett dicsőíti már – mintha kimeríthetetlen volna ereje ott, hol szent ügy, hol nemzeti érdek kíván harcost, ősz fővel és ifjú erővel áll helyt; lelkében ifjú tűzzel lobog a hazaszeretet s mintha egymaga akarná boldoggá tenni a magyart, munkál, törekszik, igazgat, lendít, mozdít, - pedig ki ennyit tett, ki ily ápoló meleget lövellt a hon tudományosságának virányára, aki nemzetének szellemi belső értékét kimutatván, nem könyvet írt, hanem koszorút fűzött nemzete homlokára; aki hazafiúi, írói s családapai tisztét oly nemesen, dicsőn a magasztosan betölti. Az ELEGET TETT - - - DE SOHA, SOHA eleget élni nem fog.
Irodalmi munkássága
Greguss Ágost Toldy félszázados irodalmi munkásságát vasszorgalommal könyvészetileg rendezte ily cím alatt „Toldy Ferenc félszázados irodalmi munkássága”. (8 ívnyi terj.) Én a főbbeket fogom csak megemlíteni.
A.
1826-28. Handbuch der Ungarischen Poesie. 2. kötet. (Wien und Pest.)
1827. Aesthetikai Levelek Vörösmarty Mihály Epikus Munkáiról. (Pest.)
1828. Magyar Költői Régiségek. (Pest.)
1843. A műfordítás elvei. Buda.
1850. Reguly Antal s a finn-magyar Kérdés. (Pest.)
1850. Culturzustände der Ungarn vor der Annahme des Christenthumes. (Wien.)
1850. A magyar történeti költészet Zrinyi előtt. Bécs.
1851-1852. A Magyar Nemzeti Irodalom Története I-II. Kötet (Ó-középkor, Példatárral). (Pest.)
1853. Az Újkori Magy. Nemz. Irodalom Története. I. füzet. (Pest.) Befejezetlen.
1854. A magyar költészet története I-II. Pest.
1855. A Magyar Nyelv és Irodalom Kézikönyve. I. köt. (Pest.)
1855-7. A magyar költészet kézi könyve, a mohácsi vésztől a legujabb időig. Az írók életrajzaival I-II.
1859-60. Kazinczy és Kora I-III. Könyv. (Pest.) Befejezetlen.
1864-5. A magyar nemzeti irodalom története a legrégibb időktől 1848-ig. Pest.
1868. I-II. Kötet: Magyar Államférfiak és Írók. (Pest.)
1869. Adalékok a régibb Magyar Irodalom Történetéhez. (Pest.)
Toldy Ferenc Összegyűjtött Munkái:
l1870-71. III-IV. Kötet: Magyar Költők Élete. (Pest.)
B.
1834-5. Tudománytár. 8 k. Budán.
1837-40. Figyelmező. Pest.
1841-9. A Kisfaludy-Társaság Évlapjai 7 k. Buda és pest.
L1847. M. Szépirodalmi Szemle. 2 k. (Erdélyivel) Pest.
1850. Reguly-Album. Pest.
L1850-60. Új Magyar Muzeum. Tiz évf. 20 kötet. Pest.
1861. Történelmi és Irodalmi Berek.
Életéhez olv. a „Hazánk s Külföld”-ben megjelent életrajzot tőlem 1871 s a Pozsonyi „Toldy-ünnepélyen” mondott dicsőítő beszédemet, megjelent a „Szabad Egyházban” s Károly Hugó ifjú irodalombúvár „Toldy Ferenc, a félszázados író” s a magyar ifjuság” c. gyönyörű cikkeit, (Erdély, 1872. 21. 22. és 23. számokban) ugyanezen szerzőtől Toldy Ferenc mint pályakezdő. L. Figyelő 1871. 43. sz.
(* Nevét Toldyra 1847-ben változtatta.)
(** Érmet veretett tiszteletére s aranytollat nyújtott a toll mesterének. Buda hatósága Toldy-nevet adott az utcának, melyben a kitűnő tudós születésének háza van. A király sietett irodalmi tevékenysége elismeréséül Lipótrend lovag-keresztjével díszesíteni, az országgyűlés pedig 4000 frt. Évi tiszteletdíjat szavazott meg a veterán tudósnak. Olvasd bővebben „Toldy F. írói arany ünnepe” 1871. kiadta a Kisf. Társaság.)
Forrás: Vutkovich Sándor: Élet- s jellemrajzok. Pozsony 1873
