Fekete szemü szép hölgyecske!
Röpülhetnék csak mint egy fecske:
Még ma szállnék, szemed láttára,
Ablakod rostélyzajára.
S addig dudolnám ott énekem,
Miglen megszánván esdekletem,
Rejtekecskédbe befogadnál,
S öledben nyugvóhelyet adnál.
Nem kellene nekem bugocska,
Hogy engemet benne tartsd fogva,
Mert bátor elüznél mellőled,
Én el nem repülnék tetőled.
Délben asztalodra röppennék,
Étkes, vidám vendéged lennék.
Megcsipegetném falatodat,
Serlegedből innám borodat.
Ha mikor leülnél rokkádra,
Felszállanék annak gombjára,
S oly busan nyögném énekemet,
Hogy könyüt hullatna szép szemed.
Estve ugyan ha álom nyomna,
Elrejtezném ágykárpitodba;
De még hajnal előtt, jó reggel
Felköltnélek víg csörgésemmel.
Ugrándozva járnék akkoron
Fel s alá puha paplanodon,
Félre rántogatnám kendődet,
Hogy láthassam bokor* emlődet.
Oh ki volna boldogabb mint én,
Titkos kecseid szemlélhetvén!
És ha kláris szád csókolhatnám,
Béla** is irigyen nézne rám.
Jaj, de mint az árva gilicze,
Ugy bujdosom én mostan nyögve,
Mert sebes szárnyaim nincsenek,
Kik szép Margitomhoz vigyenek!
András alatt vérző buzgánnyal
Vivok mindennap a pogánnyal,
Annak drágalátos véréért,
Értem s érted a ki onta vért.
És mikor karom a csalmákat
Ugy apritja mint a torzsákat,
Ezt kiáltom fel Jézusomhoz:
Vigy urunk! Egykor Margitomhoz!
S ím tisztulni látom az eget,
S rám a nap szép sugárt ereget.
Jelentgetvén hogy nemsokára
Visszaviszen isten Tornára.
(* Egy pár.)
(** II. András kir fia, utóbb IV. Béla.)
(Megjegyzés: Keresztes Bálint nem valós történelmi személy vagy önálló költő, hanem Kazinczy Ferenc (1759-1831) által kitalált költői álarc (Személy- és szöveghamisítás/misztifikáció) a 18. sz. végi magyar irodalomban.
Ez a vers archaizáló nyelvezettel és formával imitálta a régi magyar költészetet.
Kazinczy célja ezzel a népies-archaikusnak tűnő kísérlettel a magyar költészet határait és kifejezési formáig akarta szélesíteni, és még a korabeli kortársakat (például Pálóczi Horváth Ádámot) is sikerült vele tévedésbe ejtenie.
A szöveg és a kapcsolódó versek később Kazinczy korai versei között, illetve az Orpheus nevű lapban is szerepeltek.
A misztifikáció: Kazinczy Ferenc 1789 körül írta meg, és úgy állította be, mintha egy régi, 17. századi vagy korábbi magyar kéziratból talált, archaikus költemény lenne.
Forrás: Zilahy Károly: Magyar koszorúsok albuma. Írói élet- és jellemrajzok. Pest, Heckenast Gusztáv 1863.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése