Janus Pannonius arcképe, Plautus-kódex
Cesinge az első magyar nyelvtannak a „Grammatica Ungarica”-nak hírneves szerzője 1434-ben aug. 29-én született Pécsett, Baranya megyében. Szülői Lajos ács, anyja Zrednai Vitéz Borbála voltak. Nevelésének első zsengéit egyszerű, de nemes lelkű szülőitől nyerte. 1445-ben anyja fivére János, akkor nagyváradi püspök az élénk ifjút Olaszországba küldötte bővebb kiképzés végett. A művészet országa új világot tárt föl előtte s a költés múzsája szívét lángra gyullasztotta, az írók és művészek nemes barátsága pedig tehetségeit mindinkább fejlesztette. Ferrariában Gvarininál lakott. E nevezetes férfiú lakása az írók s művészek lelkes körének középpontja volt. Itt ismerte meg Galeottit (A magyar nyelvről „De Math. Corv. Dictis et factis” a m. nyelv sajátságairól értekezik) s másokat, kik a lelkes ifjút bizalmukkal megajándékozták s Cesinge életének legszebb óráit az emlékezet sohasem múló örömeivel fűszerezték meg. Innen Paduába ment s ott a felsőbb tudományokat hallgatta. Ismeretekben gazdagon visszatérve honába 26 éves korában pécsi püspökké nevezték ki. Mátyás király őt eleintén nagyon szerette s hadjárataiban is kísérője volt, különösen 1464 a bosnyákok, 1469-ben pedig a csehek ellen.
Később azonban a király meggyűlölte őt hűtlensége miatt, a midőn Mátyás pártfogóját, Vitézt, ekkor már esztergomi érseket Visegrádon fogságba ejtette, Cesinge e hírre Zágrábba menekült s ott fejezte be viszontagságos életét 1472-ben.
Hulláját a pécsi papság szülőföldjére hozta, de Mátyástól való félelmében eltemetni nem merte s egy beszurkozott koporsóban őrizte. Pár év múlta Mátyás Pécsre jött s a papság könyörgésére nemcsak megengedte eltakarítását, de meg is dorgálta őket indokolatlan félelmökért.
Cesingét ekkor díszesen eltemették. Sírhalmára a király helybenhagyásával a következő sorokat vésették:
„Hic situs est Janus, patrium qui primus ad Histrum,
Duxit laurigeras, ex Helicone, Deas,
Hunc saltem titulum, livor, permitte sepulto,
Indvidiae non est, in monumenta locus.”
Cesinge Európa új-latin költői között egyike a legnevezetesebbeknek. Írt eposzt, epigrammokat, elégiákat s leveleket. Szerencsésen fordított Plutarch- és Demosthenesből. Hadi énekei a táborban nagyon el voltak terjedve.
Cesinge politikai szónok is volt, egyszersmind első, ki magyar grammatikát írt, 1462-65 körül „Grammatica Ungarica”* cím alatt, hihetőleg latin nyelven. (* Janus ille Pannonius, Episcopus Quinque-Ecelesiensis nostrorum Poetarum celeberrimus, cum tanta doctrina et authoritate praedicatus (praeditus) fuisset, tamen non erubuit UNGARICAM GRAMMATICAM conscribere. Quam si majorum nostrorum negligentia non amisisseinus, haberemus certe, quo in hoc quoque studii genere gloriaremur. Joan. Decius Barovius, a Bod Péter M. Athenása előbeszédében.) A mű csak kéziratban létezett, s már 1598-ban Decsi János Telegfi Jánoshoz írt levelében fájlalja annak elveszését.
Irodalmi munkássága
1512. Panegyricum Gvarianum, et Elegia de arbore foecunda. Bécs.
1528-ban Wolfhard gyűjtötte össze munkáit Bolognában.
1784-ben gr. Széki Teleki Sámuel adta ki munkáit Trajectomban.
Elvesztek Annales Regni Hungariae. Tomyris és Trotta versei, Marcel elégiáinak fordítása, Brutus és Galba élete Plutarchusból fordítva és a híres Grammatica Ungarica.
1796-ban Koller adta ki leveleit Hist. Episcopatus Quinqueccel. IV. kötetében „Olv. Czuczor »Cesinge énekei.«
(* Cesinge a Joannes nevet az akkori tudósok szokásaként cserélte föl a deákosabb hangzású Janus névvel. Így vette föl vezetéknevéül a Pannonius nevet, mellyel hihetőleg hazájának régi elneveztetésére célzott.)
Forrás: Vutkovich Sándor: Élet- s jellemrajzok. Pozsony 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése