Vörösmarty Mihály (1800-1855): Salamon átka

 

„Átok reád, magyarok hazája,
Átok reád, te pártos, büszke nép!
Ingadozzon fejed koronája,
S mint az árnyék, legyen oly sötét.
Mint kemény kard, oly kemény sziveddel
Meg ne békélj soha önfeleddel.

És te isten! A ki fölkenettél,
Hogy viselném földön képedet,
Elfelejts, ha meg nem védelmeztél;
Nem kivánom több kegyelmedet.
Salamonnak nincs hol maradása,
Földön nyugta, égre vágyódása.

A lesújtott angyalként imigyen
Átkozodik a futó király,
Tört sisakja, pajzsát elvetette,
S kardja csorba csonka vasból áll.
Vért piroslik hősi arczulatja,
Honfivért a kardnak markolatja.

Teste dúlt, de lelke még dúlottabb;
Tátog a seb véres oldalán,
De nagyobb az s jobban ég szivében,
Melyet érez vesztett koronán.
Futva fut; de bármi gyors futása,
Vele száguld keble óriása.

S már folyók és rónaság vidéki,
Bérczek, völgyek, elmaradtanak,
S a határnál a futó elébe
Egy vad erdő lombi hajlanak:
Ott elvész a bús lovag pályája,
Ráborulván rengeteg homálya.

És az év jár, sárga koszoruját
Veszti, váltja a komor vadon,
Felzendül az elhalt dal koronként
A viruló ifju lombokon;
Agg a szarvas, feje ágazatján
Éve számát büszkén mutogatván.

És az évek multán a vadonban,
Domb alatt, hol forrás csörgedez,
Melyhez a vad csörtető robajjal
Jár, ha hévtől szomjan epedez,
Egy jámbornak áll kis kápolnája
Nyilt, födetlen, ég mosolyg le rája.

Egy letüzött kard a szent kereszt ott,
És az oltár isten-adta föld,
Térdepelve éjt, napot hosszában
A remete ott áhitva tölt;
És ragyogva omlik el szakálla
Mindenik szál lelki béke szála.

Kebelében szenvedély hatalmi
Rég nyugatra csillapodtanak,
Arczain vad indulat vonási
Lágy-szelidre elsimultanak;
Egy ohajtást rejt s mond szive, szája
„Boldogúljon a magyar hazája!”

S elhal a nagy átok, messzetünvén
A királynak gőgös álmai:
És az ember jobb természetének
Visszatérvén aggodalmai;
„Légy szerencsés rokonim hazája
S a szerencsét önerőd táplálja.”

Igy ohajt és teste romladékán
A halálnak gyilkos karja győz,
Összeroskad a hervadó levéllel
Eltakarja őt a sárga ősz.
S a királynak puszta sír-hazája
Most vadaknak orditó tanyája.

Forrás: Zilahy Károly: Magyar koszorúsok albuma. Írói élet- és jellemrajzok. Pest, Heckenast Gusztáv  1863.