Bajza József (1804-1858): A bajnok nője

Hős fiad ha él-e,
Hol van, merre tért:
Anyja kedvesemnek!
Tőlem, ah ne kérdd.
Mondanom ha kell hogy
Halva gyermeked:
Anyja kedvesemnek,
E szív megreped.

Nézz körül a rónán,
Megtalálhatod:
Domb alá temetve
Nyugszik magzatod.
Váró hű nejéhez
Száguldó lován
Nem jött a sereggel
Vissza, harcz után.

Összejártam érte
Völgye, tért, mezőt,
S holtak közt a téren
Halva leltem őt.
Bajtársak könyeztek
A hű társ felett,
Kit korán a hadvész
Sírba fektetett.

Lakja most rideg domb,
Rajta hős-jelek,
Dárda, kopja, zászló
Búsan intenek.
A bajnok jutalma
Vérsebek, halál,
És hideg dicsőség -
Sír márványinál.

Oh mért szülte anyja
Mért a mostohát,
A ki föltalálta
A fegyvert, csatát!
Most nem volna halva
Ifju kedvesem,
Nem borongna gyászban
Sírig életem!

Forrás: Zilahy Károly: Magyar koszorúsok albuma. Írói élet- és jellemrajzok. Pest, Heckenast Gusztáv  1863.