Csuka Ferenc (1879–1914): Az anyai szeretet

 
Kis szobában az ablaknál egyes egyesül
Kötőtűvel a kezébe’ öreg asszony ül.
Gondolkodva el-elbámul, ugyan mi leli?
Mért hogy nem megy ma a munka sehogy sem neki?
Azért nem megy ma a munka, mert azt álmodta,
Hogy hazajött a távolból katona fia.
„Olyan szép volt az az álom… Mily szép volt Istenem!
Oh engedjed, hogy fiamat ma megölelhessem!”

„Ölelhessem, csókolhassam, ó, csak engedd meg,
Máskülönben szegény szívem bizony megreped!”
Igy sóhajt az édesanya. Szeme könnyezik,
Istenéhez könyörögve így rimánkodik.
„El fog jönni, el fog jönni az én szép fiam,
Itt fog lenni, el fog jönni, - hisz’ megálmodtam.
Mert az Ur is így akarja; ő hívét szereti,
Látni foglak, én szép fiam, szívem érezi.”

Mialatt így elmereng, az ajtón kopognak,
Nyíl’ az ajtó, belép rajt’ egy daliás alak.
„Fiam!” „Anyám!” Szótalanul sirnak mindketten.
De az anya arcza kékül. Fia megdöbben.
„Édes anyám4” Semmi válasz. „Anyám nem hallod?”
Néma az most, szólni többé nem tud a halott.
Megölé a viszontlátás meg a nagy szeretet,
Gyönge szive elviselni nem birt ily örömet.

Forrás: Tanulók Lapja 2. évad, 45. szám 1895. nov. 10.