Palotai Hugó (1876-1924): A tejes bögre

Buksi gyerek korában kis Feri,
- Van-e ki, e nevet nem ismeri?
Uzsonnára száraz kenyér helyett
Tejet
Kapott
S a tejhez egy kiflit, jó nagyot.
A mint mondom, egy kiflit, jó nagyot.

Először is hát mit teszen?
Köszöni szépen, illedelmesen.
A bögréjét pedig hová
Raká?
Feje
Simahajó tetejire.
A mint mondom, feje tetejire.

S hogy tejre tett szert, lett Ferike vig,
Öreg szüléje előtt ugrándozik.
Hiába inti őt a nagymama:
Nana!
Vigyázz!
Kedved követendő gyász!
A mint mondom, követendi gyász.

Ugy lett. A sok ugrándozás alatt
Lehullt a bögre s száz felé hasadt.
Ferike elbúsul; kedvét szegi
Neki,
Hogy a 
Tejet igya a föld pora.
A mint mondom igya a föld pora.

Mit tőn? A tej okozta folt
Fölé szép csöndesen hajolt.
S nem tenném, szólt, de mással nem birok
Ez ok
Miatt
Felnyalom, míg egy csepp marad.
A mint mondom, s míg egy csepp marad.

Forrás: Tanulók Lapja 3 évf. 1. sz., 1896. jan. 5.