A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kabos Ede 1864-1923. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kabos Ede 1864-1923. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. szept. 20.

Kabos Ede: A főispán inasa



Közvetlenül a királyi látogatás után, mikor híre járt, hogy a Felség több kitüntetéssel akarja emlékezetessé tenni a megye székhelyén töltött napokat: a főispánnak megint eszébe jutott, hogy még mindig agglegény. Nagyobb időközökben, különösen amikor szerencséje megint följebb lökte pályáján, a főispánt mindig elővette ez a baj, s olyankor néhány hétig, utóbb már hónapokig is elkeserítette az a gondolat, hogy örömét senkivel se közölheti. Máskülönben elég jól megfért önmagával, s a lakását se találta üresebbnek, mint az életét. Sőt, voltak határozottan napjai, amikor érthetetlennek találta, hogy az emberek olyan vad gyönyörűséggel házasodnak, holott kellemesebb is, egészségesebb is, ha az ember egyedül alszik a hálószobájában. A levegő és a boldogság föltétlenül tisztább, ha kevesebben szürcsölik. Hiszen olyan kevés van belőle.

De minden öt vagy tíz esztendőben valami beteges rázkódást érzett ebben az ő egészséges gondolkozásában. Meglehetősen vidám fiatalsága után először akkor érezte a bajt, mikor képviselővé választották. De akkor csak percekig tartott a betegség. Mint aki nagyon hideg levegőről jön a meleg szobába, s harmat borítja el a szemüvegét: az új képviselő is úgy találta akkor, hogy nem lát. Nagyon jól érzi magát, de nem lát. Ez a kis kellemetlenség azonban elmúlt, mint a harmat a szemüvegről. Jóformán csak a szemét törölte meg, és már semmi baja sem volt. Az új élet melegsége is jólesett neki, s az egyedüllét sem bántotta. Később, amikor politikai sikerek mécseiből valami kis glória világított rá, megint érezte néhányszor a bajt. Asszonyt szeretett volna maga mellett látni. Nem tudta, miért, de kívánta az asszonyt. A maga asszonyát, aki semmit se vesz el az ő boldogságából, sőt, hozzáteszi a csodálatát, a rajongását. Valahogy úgy képzelte az egyedülálló politikus, hogy az ő glóriája visszasugároznék az asszonyi szemben, mint velencei tükörben. Nem is egy glória volna az, hanem kettő. De ez a beteges hevülés se tartott sokáig, s azontúl nem is lepte meg újra, csak most vagy öt esztendeje, mikor főispánná nevezték ki.