1
- Nagyapó, egy fiatal hölgy volt itt, aki nagyon szeretett volna veled beszélni. Megmondtuk neki, hogy most sétálsz, jöjjön délután, de csak négy óra felé, mert ebéd után aludni szoktál.
- Kérdeztétek volna meg tőle, hogy mit akar, és hogy hívják. Négy óra után se vagyok itthon minden ismeretlennek.
- Elmondta, hogy mit akar. Tanítónő szeretne lenni valamelyik városi iskolában, de eddig még annyit se tudott elérni, hogy jelöljék. Tudja, hogy sok ismerősöd van a városi tanácsosok között, és az volna az óhajtása: szólnál az érdekében egypár jó szót, ha ugyan ez nem esik nagyon terhedre. Azt mondja, jól ismerted a családját. Kovács Ilonának hívják; Kovács Lajosnak a leánya.
- Ez ugyan bemutatta magát!... Kovács Ilona, Kovács Lajosnak a leánya! Hát tudom is én, hogy kicsoda, vagy ha már nem él, hogy ki volt ez a Kovács Lajos?! Ha az ember megéri a hetvenedik esztendőt, éppen hetvenezerszer hallja ezt a nevet. Kovács Lajos! Mintha én ezzel okosabb lennék! Melyik öregember győzné számon tartani valamennyi Kovácsot, akit valaha ismert?! Ismertem én már számtalan Kovácsot: kitűnő, előkelő embereket, közönséges Kovácsot, elzüllött Kovácsot, még betörőt is! Mit tudjam, hogy a sok közül melyik volt ennek a hölgynek az apja?!
- Majd elmondja négy óra után. Ne zsémbelj mindig, Nagyapó!
- Nem majd ugrándozni fogok, mint húszesztendős koromban! Hetvenesztendős korotokban ti se lesztek mindig ilyen jókedvűek, mint most. Azt hiszitek, valami kellemes lesz nekem, ha ez a Kovács Ilona vagy két óra hosszat fog sírdogálni a nyakamon, s közben kiderül, hogy a néhai Kovács Lajos nem volt sem ingem, sem gallérom! De persze, beszélhetek én már akármit, ti azért kiszolgáltattok engem minden kéregetőnek!