A’ Cziprus sziget aszszonya,
A’ szép fényes iker, Helena báttyai,
A’ zúgó szelek attya ’s jó
Japyx, mert egyebek zárva maradgyanak,
Kedvezzen teneked hajó,
Mellyen Virgilius, más fele búskodó
Lelkemnek vagyon; oh vigyed,
’S épségben tegyed őt Attika szélire!
Annak melle körül aczél
’S ércz volt, a’ ki csalárd mélyre bocsátani
kezdett gyenge fatalpakat,
Nem rettegte kemény Africus és zajos
Észak közt kiütő hadat,
’S búsító Hiadest és dühödő Notust,
Melly országol az Adrián;
Vagy hullámot emel, vagy, ha akarja, nyom.
Félt Az halni? ki teneren
Úszó annyi csudás álatokat feszes
Szemmel nézhete, ’s háborút,
’S híres Czeraunon kész veszedelmeket?
A’ bölcs Isten az Oceánt
Földtől hasztalanúl vágta el; a’ gonosz
Bátorság neki megy ’s azon,
A’ mit tennie nem kellene, áthajóz.
Kész mindenre az emberi
Nemzet, ’s a’ mi kivált tiltva van, arra tör.
Jápetnek fia, a’ meszér,
A’ népekre tüzet mint gonosz or hozott.
Ezt égből lecselé, ’s ihon!
Szárazság, köhögés, ritka hideglelés
A’ földet belepé ’s nyomá;
És ottan sietett jőni felénk ’s reánk
A’ hajdan mulató halál.
Próbát tett levegőn Dedalus, és röpült
Embernek nem adott uton:
Munkás Herkules a’ poklokat áttöré.
Mink Gyarlók, mibe nem kapunk!
Ég ellen kikelünk balgatagúl, ’s lator
Vétkünkért Jupiter’ kezét
Készen tartya ’s harag – menykövit ellenünk.
(Forrás: Q.F. Horátius’ Ódái – Öt könyv – Ford.: Virág Benedek – Budán a’ Magyar Királyi Universitás’ betűivel 1824.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése