Arany János balladái - Az Ágnes asszony című ballada értelmezése

I. Arany és a ballada
II.
a) Arany balladáinak témái
b) Ágnes Asszony című ballada cselekménye
c) Szerkezete
d) Üzenete
III. Összegzés

Arany Jánost a „ballada Shakespeare-je”-ként is emlegetik. 1853-tól kezdett balladát írni Nagykőrösön. Erre az időre bontakozott ki az a passzív ellenállás a császári hatalommal szemben, melynek elveit ő is magáénak vallotta. Ennek szolgálatában alkotta sorra balladáit. Rendszerint a történelem nehéz korszakaiból merítette témáját, hogy ezzel is a nemzet ügyét szolgálja.

A romantika stílusának megfelelően Arany a történelmi balladák mellett (pl. Mátyás anyja, Szondi két apródja), népies (Szőke Panni, Tengeri-hántás) és lélektani (Tetemre hívás, Ágnes asszony) témájú balladákat is írt.

A ballada nem más, mint a tragédia dalban elbeszélt formája, összefonódik benne: a líra, a dráma és az epika. Lírai vonása a dalszerű megformálás, a költői sűrítés. Epikai jellemzője az, hogy az összefüggő történetet mond el. Drámai a párbeszédes formája s a cselekménye, amely gyakran csupán egyetlen jelenetből áll. Az előzményeket és az eseményeket a szereplők párbeszédéből vagy lírai monológjából tudjuk meg. Ez a sűrítés. A kihagyásos szerkezet szaggatottá teszi az elbeszélést, ez okozza az ún. balladai homályt.

Arany balladáinak középpontjába kerülnek a hűség, hősiesség, a bűn és a bűnhődés motívumai. Egyéniségéhez illett ez a műfaj, hiszen Arany zárkózott, befelé forduló, szorongó ember volt. A gyötrődő lélek belső vívódásai nagyon sok és sokféle jellemábrázolást hoznak felszínre a költőből. Arany balladái az emberi lélek mélységeit járják be.

Szerkezetük újszerű: találkozunk vonalszerűen előrehaladó, lineáris egyszólamú szerkesztéssel pl. A walesi bárdokban, és többszólamú párhuzamos szerkesztéssel, ahol kélt cselekményszál fut egymás mellett, s az egymás után következő versszakok felváltva mutatják az eseményeket egy vagy különböző helyszínen: a Szondi két apródjában. Ezekből a történelmi balladákból a nemzeti önrendelkezés, a nemzeti függetlenség gondolata olvasható ki.

S találkozunk körkörös szerkesztéssel, ahol egyetlen cselekményszál fut végig, az eseményeket időrendi sorrendben bontakoztatja ki a költő, de a ballada végkifejletében, a katasztrófa bekövetkezésekor visszatér az eredeti képhez: ilyen az Ágnes asszony lélektani balladája. Az elégikus líra és a tragikus ballada ötvözete Az örök zsidó.

Egyik legjelentősebb balladája az Ágnes asszony, amely egyszólamú, körkörös felépítésű. Motívuma a bűn és bűnhődés. A mű alapja valóság. Arany Geszten látott egy parasztasszonyt, aki a patak vizében mosott állandóan. Ebből az emlékből merített, és képzeletében megteremtett egy tragédiát. A fiatal Ágnes asszony szeretőjével megöli férjét. A véres tett, a bűn tudata olyan erővel hat rá, hogy beleőrül. Bűne mindenki számára ismert, mégsem ítélik el. Jogos büntetését („Holtig vízen és kenyéren / Raboskodva bünhödöl te.”) a törvény elengedi, mert elfogadja őrült állapotát. Arany is mély részvétet érez iránta, de bűne alól feloldozni mégsem tudja: „Eredj haza, szegény asszony! / Mosd fehérre mocskos lepled.”

Ágnes asszony az elkövetett bűn nyomait igyekszik eltüntetni. Lepedője tisztára mosásával lelkét is szeretné megtisztítani.

A faluban Ágnes asszonyt mindenki ismeri, állandóan szembesül tettével. A szomszédok, a törvény képviselője egyre nyomatékosabban kérik számon férje hollétét, életét.

Valószínű, hogy Ágnes asszony tettét a körülmények indokolják, de ezek a gyilkosság vádja alól nem menthetik fel. Maga Ágnes asszony sem képes önmagát felmenteni.

Tettét elítéli, ezt a lelki konfliktust azonban képtelen megoldani, s az őrületbe kergeti önmagát. A börtönben már rémeket lát, látomásai vannak. A háborodott elme saját magának is be akarja bizonyítani, hogy épelméjű, hiszen a tárgyalásra gondosan rendbe szedi ruháját: „Nehogy azt higgyék: megbomlott.” Próbálja felfogni a bírák szavait, de amikor a tettel vádolják, újból kitör belőle a félelem: nem tudja al epedőjét tisztára mosni, s ezért szégyenkeznie kell. Az igazi okot nem fogja fel, csak egy következményt lát: a véres foltot a lepedőn.

Arany fokozatosan fejti ki Ágnes megőrülésének belső folyamatát, a lélektorzulást: a kezdeti kényszerképzetektől a teljes tébolyig.

A mű elején és végén helyet foglaló patak-jelenet mintegy keretbe foglalja a balladát, mely három szerkezeti egységre osztható a helyszínek szerint: 1-4. szakasz a patak partja, az 5-19. szakasz a börtön és a tárgyalóterem, a 20-26. szakasz ismét a patak partja.

Már az első szerkezeti egységben megfigyelhető a lélektani ábrázolás. Ágnes félre akarja vezetni a falubelieket férjét illetően. Az asszony bűne itt még csak sejthető.

Az érzelmi megnyilvánulások kifejezésére a refrén szolgál. „Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.” A refrén pedig mindig más-más érzelmet fejez ki: fájdalmat, megbánást, szánalmat, őrületet, megbocsátásért könyörgő hangot. A refrén tehát többértelmű: mondhatja Ágnes asszony belső zűrzavarában, mondhatja a költő csodálkozva a bűn fölött, de mondhatják a bírák is a második szerkezeti egységben, szintén csodálkozásukban. Itt a színhely a börtön és a bíróság helyisége, az események azonban a lélekben peregnek.

A lelki bűnhődés élete végéig kíséri az asszonyt, hiszen saját bűntudata roppantotta össze. Hiába mos: a lelkiismeret-furdalás nem hagyja nyugodni, s a vérfoltot mindig ott látja a lepedőn. Az idő múlása sem hoz változást.

A harmadik szerkezeti egység visszatér a vers indításához, a patakparti jelenethez. Ez a pár strófa hosszú évek történetét sűríti magába. Az idő múlását néhány motívum jelzi: a ronggyá foszlott lepedő, a finom arcon megjelenő ráncok.

Az itt felhangzó refrén a már megtébolyult asszony üres motyogása. A lélektani folyamat mellett a másik értelmezési lehetőség az erkölcsi: a földi bírák Ágnest hazaengedik, mert létezik-e az őrületnél nagyobb büntetés? Egy másik értelmezési lehetőség szerint Ágnes a bűnbe esett ember jelképe. Isten megmenti azzal, hogy őrületet bocsát rá, mert ezáltal még elkerülheti az örök kárhozatot. A mitikus olvasat még ennél is tragikusabb: a mű az örök, értelmetlen munkát jeleníti meg.

A lepedő az asszony lelkiismeretének szimbóluma. Ahogy Ágnes asszony öregszik, a lepedő is elrongyolódik. Mint bűnjel megtisztul, az asszony azonban örökre bűnös marad.

Arany a ballada kereteit egészen szűkre szorította, a külső eseménysor rövid, a valódi tragédia a lélekben zajlik. Ágnes asszony jogilag is, morálisan is bűnös, mégis környezetéből szánalmat vált ki, nem megvetést.

Arany balladáinál a két fontos alapelem az érzelmi hatás és a tragikum. A költő szorongó egyénisége mellé járult a drámaiság iránti nagy hajlam, s innen ered, hogy oly erősek és hitelesek a lélekrajzai, hogy empátiával éli meg figuráinak tetteit.

(Forrás: Házi dolgozatok könyve – A romantika irodalmából, ITEM Könyvkiadó – Szerkesztette Maczák Edit, 85-87.old.)