Ghazel

- Báki divanjából* -

Hogyha szó van bimbó ajkról, rózsaarczról, téged illet;
Hogyha szó van bútól sebzett fülmiléről, engem illet.
Hogyha szó van mézes ajkról, jácint fürtről, rózsa arczrul,
Jázminkeblü szivetrabló szép ciprusról, téged illet,
Hogyha szó van kis patakról, mely hömpölyg a ciprus körül,
Arczát földön hentergető szerelmesről, engem illet.
Hogyha szó van ármányhaju, büvös fürtü cselszövőrül,
Büvész szemről és kegyetlen pillantásról, téged illet,
Hogyha szó van szomjas ajkról, bomlott lélek, - betege szivről,
Búbánatnak szegletében bus betegről, engem illet.
Hogyha mondják: az üdv honát romba dönti, elpusztitja,
Az ő álnok, h ütlen csalfa tekintete, téged illet.
Hogyha Baki azt állitja: van őrült, mint Ferhed s Medsnun
Lelkétől is megfosztatott hü szerelmes, engem illet.

Törökből fordította: Erődi Béla

(* Báki a törökök legnagyobb lantos költője, élt I. Szulejman szultán idejében, meghalt 1008-ban. Divan: versgyűjteményt jelent.)

Forrás: Hunyadi-album. Szerkesztették Szabó Endre és Szathmáry György. Budapest, Athenaeum 1878.

Báki (1526-1600): Gázel

Vagyunk a Szerelem-Nagyúr hű rabszolgája, életem,

vagyunk a gőgös szenvedély örök szultánja, életem.

A szomju szivtől meg ne vond szépséged édes záporát,

a vad vadonban tulipán bús szirma várja, életem.

Mélyünkbe rejtett gyöngyökért a kapzsi végzet vért fakaszt,

szivünkbe váj s a szellem uj tárnáit tárja, életem.

A lélek ősforrásain tűrj homályos bánatot,

vagyunk az ozmán büszkeség szine-virága, életem.

És Báki verse körbejár, mint ünnepélyen serlegek,

mert bennünk maga Dsámi jött e lakomára, életem.

Ford.: Vas István

Forrás: Uj Idők LI. évf. 10. szám Bp., 1945. október 6.

Gálib Sejk (1757-1799): Titkos tánc

Hullámzása szerelemnek – titkos tánc,

hold és nap ha fent kerengnek – titkos tánc.

Szerelemben mennynek, földnek titkai

testet öltve megjelennek – titkos tánc.

Bús szemekben gyöngy esőzik fényesen,

forgószélben lenge könnyek – titkos tánc.

Nézd, zarándok módra ifjú mágusok

halkan körbe-körbe mennek – titkos tánc.

Kóbor Medsnun lettem és fejem fölött

borzolódva fészkek rengnek – titkos tánc.

Szeretetnek napja, Gálib, felragyog:

szent pörgése dervis-rendnek titkos tánc.

Ford.: Vas István

Forrás: Uj Idők LI. évf. 10. szám Bp., 1945. október 6.

Nedim (1681-1730): Szádabáb

Bútól terhes szívem súlyát már magamban nem bírom

menjünk együtt Szádábádba, menjünk, ringó ciprusom!

Odalent a kikötő, hatevezős csónakon

menjünk együtt Szádábádba, menjünk,ringó ciprusom.

Menjünk együtt játszani, az idő majd eltelik,

új szökőkútból iszunk, Treznim vize felszökik,

nézzük, hogy a sárkány szája ontja élet-csöppjeit,

menjünk együtt Szádábádba, menjünk, ringó ciprusom.

Menjünk együtt kóborolni tó körül, fák alatt,

nézzük meg a palotát, mennyi szép új árnyalat,

énekeljünk hangot váltva gázeleket, sárkikat,

menjünk együtt Szádábádba, menjünk, ringó ciprusom.

Kérj anyádtól engedélyt, zent imára, pénteken,

egy napot majd elcsenünk a zord világtól, édesem,

kikötőig, halk utcákon, nem vesz észre senkisem,

menjünk együtt Szádábádba, menjünk ringó ciprusom.

Nem lesz ott más, csak mi ketten és egy énekes kísér,

ott Nedim vár válaszodra és ha szád „igen”-t ígér,

már aznapra, buja szépség, minden gondja véget ér,

menjünk együtt Szádábádba, menjünk, ringó ciprusom.

Ford.: Vas István

Forrás: Uj Idők LI. évf. 10. szám Bp., 1945. október 6.

Ahmet Hásim (1884-1933): Gólyák a holdfényben

Álldogálva a tó partján hosszan mozdulatlan

Gólya-gólya álmodik holdas bódulatban…

A magasban  mint azurszin tó a menny ma este

Rovarok a csillagok fönn az égi habban…

Nincs vadász, ki falja őket mennyei vizekben?

Csilló vizibogarak holdfénytől dagadtan…

Ilyen égi rejtelmekről lenn a földi parton

Gólya-gólya álmodik holdas bódulatban…

Ford.: Vas István

Forrás: Uj Idők LI. évf. 10. szám Bp., 1945. október 6.

Ahmet Hásim (1884-1933): Fehér madarak éjszaka

Fekete éjfél mélyiben szemmel láthatod,

ezüst madarak csillognak a vad homályon át:

hinnéd, a hajnal házias királynőjét a fény

árnyak közt hagyta el s az ő művének tartanád,

hogy szerteszét a partokon kancsók állanak

s kristály kancsókba gyüjti a holdfény párlatát.

Ford.: Vas István

Forrás: Uj Idők LI. évf. 10. szám Bp., 1945. október 6.