Tompa Mihály (1817-1868): Előre!

 

Kiütve a zászló…! Alája
Hazám hős lelkű gyermeki!
Kiütve a zászló… de most nem
Békés szellő lebegteti;
Hanem mintha megsértve volna,
Haragosan csattog lobog;
És rajta érkező csatáknak
Viharja ver vérszín habot!

Ti tudtok víni, győzni halni,
Apáitok példajakint;
Megbánt az a ki jog- s hazáért
Véráldozatra nógat, int.
Hisz a héja is megverekszik
Rövid lakású fészkeért.
E földbe ősi nemzet-éltünk
Terepély fája vert gyökért. 

Mi szép szabad hazában élni,
S meghalni érte bátoran!
A harcz hevétől izzó szíven,
A halál gyorsan átsuhan.
Nincs fájdalom…! S a hős kebelnek
Végső, nyugott eszmélete:
Derült esthajnal, melly a pálya
Végén, aranylángot vete.

Sok édes gyermek él e honban,
De három annyi mostoha!
Kik rég szedik rá a Judás-pénzt
S eladták vón’ innentova;
A kikben küzdő nemzetünkre
A tiz csapás nehezedett.
Mihez kaptok most? mit reméltek
Ti háládatlan gyermekek?

Kiütve a zászló…! Csatára!
Ti még jobban mint amazok;
Mert rajtatok vérrel lemosni
Olly sok szennyfolt van és mocsok!
Csak így lesz minden elfeledve;
S e vérfördő után lehet,
Az irtózás rángalma nélkül
Szoritni véletek kezet.

A harczmező  s z e n t  f ö l d  tinéktek,
Örüljetek: hogy alkalom
Nyilt éltetek olly sok bűneért
Halhatni hősen, szabadon!
Csak így lesz inden elfeledve, -
Sőt, hiven ápolt sírotok
Felett, a jó emlékezetnek
Szózatja is hangozni fog.

Kiütve a zászló…! Alája
Hazám hős lelkü gyermeki!
Ne engedjétek a magyar név
Hirét megszégyeniteni!
Hisz a hja is megverekszik
Rövid lakásu fészkeért.
Hagynátok e földet? Hol ősi
Éltünknek fája vert gyökért!

Forrás: Nemzetőr. Kiadja Vahot Imre. 3. szám. Budapest, Julius 16. 1848.