Szeress rózsám engemet
Eszem a kis szentedet,
Adj egy csókot orczámra
Mennyországnak virága!
Hidd el, babám, kivüled
Ollyan nékem az élet,
Mintha volna pusztaság
S én benne száraz virág.
Hidd el, babám te véled
Bus szívem úgy feléled,
Mintha sötét éjfélben
Csillag gyul meg az égen.
’Minő hang az, melly ott szól,
Tán bus galamb turbékol’?…
A trombitának hangja…
Ne sirj szívem galambja!
Ellen van a határon -
S én nézem azt potyáron,
hogy bántja széph azámat
És kedves kis babámat?!
Forrás: Nemzetőr. Kiadja Vahot Imre. 22. szám. Budapest, nov. 30. 1848.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. szept. 17.
Bodolai József (1825-?): Szerelmes ujoncz
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése