Petőfi Sándor (1823-1849): Mért nem vagyok…

Mért nem vagyok szellő,
Mely hajnalban támad?
Hogy hozzád repülnék
Csókolni orczádat.

Mig a mennyországban
Hordozna az álom:
Rajtad lengenék,m int
Lepke a virágon.

Mért nem vagyok hajnal?
Megjelennék nálad,
Biborpalástommal
Betakargatnálak.

Mért nem vagyok a nap
Esti fénysugára?
Bucsucsókot adnék
Minden éjszakára.

Mért nem vagyok fényes
Csillaga az égnek?
Lefutnék hozzád, és…
Magammal vinnélek.

Hajnali lágy szellő,
Vagy a hajnal maga,
Ne legyek én, se nap,
Sem az ég csillaga;

Hanem hogy lényemet
Senki meg ne lássa:
Lehetnék bár egykor
K e b l e d  s o h a j t á sa!

Forrás: Remény. Szépirodalmi és művészeti folyóirat. Kiadja és szerkeszti Vahot Imre. I. kötet. Eisenfels és Emigh Könyvnyomdája Pest, 1851.