Arany János (1817-1882): Balzsamcsepp

Szív, örömtől elszokott szív,
Multak gyászos özvegye!
Meghervadtál, meghajoltál:
Az vagy-e még, a ki voltál
Árva szívem, az vagy-e?

Oh, neked már fáj a bú is,
Az öröm is fáj neked!
Bánt az árnyék, a derü is,
Bánt az édes, keserű is,
Mint a szegény beteget.

Nem a régi fájdalom már
Évek folytán ami rág:
Csupán mérgét hagyta benned,
S minden illetésre szenved
A tulérző fájvirág.

Jer! A multak hűs derével
A jelent tovább ne öld.
Mi okod van új panaszra?
Nézz a kikelő tavaszra:
Ege fényes, lombja zöld.

Jer! Az áldott szép természet
Enyhe öle hivogat:
S temetőn bár ha bolyongok:
Eltakarják üde lombok
A sötét sirhalmokat.

Forrás: Remény. Zsebkönyv az 1858. évre. Szerkeszti Vachott Sándorné. Pest. Kiadja Pfeifer Ferdinánd. 1858.