![]()
Tó! mi nyugton áll vizednek
Messze nyúló tüköre, -
S nemde hányszor felriasztott
Már a vésznek vad keze?
Színeden a holdvilágnak
Képe úszik s csillagok -
S hányszor verték partjaidat
Felzavart sötét habok!
Sajkák lejtnek könnyü úton
Most a zöld partok felé,-
S hány hajós látott dühödben,
Mely sajkáját széttöré!
Boldog tó, a vész ha átment,
Nem zavarja színedet:
Boldog szív, mely elfelejti
A mit egykor szenvedett
Forrás: Remény. Szépirodalmi és művészeti folyóirat. Kiadja és szerkeszti Vahot Imre. I. kötet. Eisenfels és Emigh Könyvnyomdája Pest, 1851.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. szept. 17.
B. Eötvös József (1813-1871): A tóhoz
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése