Vahot Sándor (1818-1861): Egy pohár bornál

 

Mily andalitó éjszaka!
A hold teljes fényben ragyog;
Mig a gazda jól aluszik
Gazdálkodnak a tolvajok.

Ugatnak a komondorok,
S van most valóban erre ok;
De mert nem ébred senki föl
Kár inkább nem aludniok.

Tán álmodnának valamit,
Az eb némelykor álmodik;
Álmában úgy szüköl, morog
Mint a ki sír s bosszankodik.

Az eb hát alszik s álmodik -
S nem álmodik é a virág?
És a mi ennél lelkesebb:
A jó bor és a szép bor-ág?

Minők lehetnek álmai
A jó bornak, képzelhető,
Holott minden csepjében forr,
Forré s pezsg a tűz és erő.

Van a borban tűz és erő,
Van benne lélek s gondolat,
Van annyi, hogy mindenikből
Az embernek kölcsön is ad.

Forrás: Remény. Szépirodalmi és művészeti folyóirat. Kiadja és szerkeszti Vahot Imre. I. kötet. Eisenfels és Emigh Könyvnyomdája Pest, 1851.