Székely József (1825-1895): Rákóczi kardja

Kard van a kezemben,
Rákóczinak kardja,
Mint egy alvó isten
Nyugszik a szabadság
Lehellete rajta.

Ezek a vérfoltok,
Ezek az ütések…
A magyar nemzetnek
Gyászos életéből
Szent emlékezések!

Akkor a lángérzés
Gunyja volt a népnek…
Gyom, a zöld vetésben,
Mellyet a zsarnoknak
Kezei kitéptek.

De az elhagyott kert
Nem vesztett ékében.
Az eszme megérett
Viruló lombbá nőtt
Az idő méhében.

S a zsarnokság fejére
Mint egy tüzzápor hull
A gondolat, mellyet
Kiszaggatott a nép
Nehéz lánczaibul.

Itt van a szabadság
Viruló rózsája!
Vértől piros, - mellyet
Romlott testen vágott
A bajnok szablyája.

Gondolod: harmat reng
A rózsa levelén?
A kardon egy könnycsepp,
A másik ott reszket
Az unoka szemén.

Harczba veled! El a
Csatába még egyszer,
had vegyüljön e csepp
Szivemnek vérével!

Forrás: Nemzetőr. Kiadja Vahot Imre. 11. szám. Budapest, sept. 10. 1848.