Bérczy Károly (1821-1867): Halálsejtelmek

I.
Talán megérek én még egy tavaszt,
Talán derül még életemre nyár,
De jól tudom, hogy az ősz leszakaszt
S együtt fogy éltem és a napsugár.

Ha majd kizöldül erdő és mező,
Jelképemül választok ifju fát,
És meglesem, mint rügyez s hajt ki ő,
S miként hullatja a lombkoronát;

Minden levél, mit a szél elragad
Fogyó éltemnek egy-egy napja lesz,
Egy őszi éjjel majd kopár marad -
És lesz belőle főmnél sirkereszt.

II.
Hegyen ülök madárdal közt,
Körülöttem virágmező,
Fejem fölött lombok árnya,
Suttogó és ölelkező.

S nézem röptét a felhőknek
S hallgatom a lomb-beszédet;
Hüs a szellő, zöld a pázsit,
Szép az élet, szép az élet. …

És ki tudja? Új tavasszal
Tán fölöttem lesz a pázsit,
S lenn nem hallom a madárdalt
S a fák méla suttogásit.

Forrás: Remény. Szépirodalmi és művészeti folyóirat. Kiadja és szerkeszti Vahot Imre. I. kötet. Eisenfels és Emigh Könyvnyomdája Pest, 1851.