Lévai József (1825-1918): A fejedelem

Zörgetnek a mennyország ajtaján,
Egy ember zörget régen, hasztalan…
Az uristen haraggal néz reá…
Elkárhozott ő a boldogtalan!

„Eredj innen te földnek ostora
- Hozzá illy szemrehányó hang dörög -
A mennyországra távolról se nézz,
Kiálts, majd meghallják az ördögök.”

és meny, ment a megvert, eb szótalan
Hordozva lelkén bűne terheit…
Reménye van, hogy tán megnyughatik
Ha végre a sötét pokolba nyit.

Ott zörget a pokolnak ajtaján…
Rég zörget, de nem hallja senki sem;
Még a pokolban sem talál helyet
Egy nagy király, egy földi fejdelem.

„Fuss messze innen földnek ostora,
Ha béjősz hozzánk szélyel szaggatunk,
Miattad, érted szenvedünk sokan,
Kik itt nem alvó tüzben hamvadunk.”

És megy, mint a megvert eb, szótalan
Hordozva lelkén bűne terheit…
Üzzétek el ég, föld, menny és pokol
A népek vérszopó fejdelmeit!!

Forrás: Nemzetőr. Kiadja Vahot Imre. 22. szám. Budapest, nov. 30. 1848.