Benőfi Soma (Brujman Sámuel 1821-1887): Mátrai nóták

 
I.
A parádi templomtorony
Nemzeti szint mutat,
A timsósnál, cseviczésnél
Dicsérik az urat…

Füstölög a Mátra feje,
Gond avagy bú éri, -
Csilandják a Mátra lábát
A fürdők vendégi…

Itt a tavasz, itt van a nyár,
Itt vannak a fecskék;
Hej kivannak a parádi
Fris dári menyecskék.

II.
Ha a galamb megfélemlik,
A templomra száll;
Hej az ember a Mátrában
Jó tanyát talál…

Sok fa őrzi itt az embert,
Mint hű gárdisták;
Itt ott még a napsugárt is
Visszataszitják.

Ha áruló valamely fa,
S az ég megtudja:
Belecsap a istennyila,
Az ég boszuja.

III.
Nincsen olyan sötét gyász,
Mit a szél meg nem tépáz;
A Mátrafőn a felleg,
Nagyon ritkán pihen meg; -

Gyakran van most szivárvány,
Itt a vén Mátra táján;
Talán annak jeleül:
Hogy nem soká kiderül!

IV.
A Mátrafőt süti a nap,
Bár felhődzik keble;
Mosolyog az arany kalap,
Bár sír a szív terhe…

Sírva vígad, mint a magyar,
Maga a Mátra is,
Mindene jó, a mit akar,
Csak a szele hamis…

Zöld nadrágban,kék mentében
Jár a Mátra nyárban,
Állhatatos a reményben,
Mint párta a lángban;

Még a Mátra életbe lesz,
A remény sem hal meg;
Ebbe’ maradj! Ne csüggedezz!
Vagy előre halj meg...

Forrás: Remény. Szépirodalmi és művészeti folyóirat. Kiadja és szerkeszti Vahot Imre. I. kötet. Eisenfels és Emigh Könyvnyomdája Pest, 1851.