Lévay József (1825-1918): Mi van még hátra?

 

Szabadok vagyunk, mi van még hátra,
Hadra termett édes nemzetem?…
Hogy szájtátva nézzünk a világra
Pipázgatván nagy kényelmesen;
Hogy kezünket szépen összetégyük
S hideg vérrel, mosolyogva nézzük
Mig a szépen összedugott kéz
Szögről végről ismét kötve lész.

Szabadok vagyunk, mi van még hátra?
Nincs már semmi különös dolog,
Szét van dulva a baglyok tanyája,
Közöttünk immár egy sem huhog…
Nem bagoly nem, vad hiéna lép ki,
Melly földből a holtat is kitépi
Csak várjátok el nyugalmasan,
Mig tanyájából rátok rohan.

Szabadok vagyunk, mi van még hátra?
Dolgát népünk elvégezte mind,
Legjobb lesz hát egymásnak hajába
Markolnunk a régi mód szerint;
Vagy hallgatnunk németet, kozákot
Mint gyalázza e derék országot
S mint fenyeget fonnyadt öklivel,
Mondván, hogy minket innen kiver!

Szabadok vagyunk, mi van még hátra?
Csak az van, hogy szabadok legyünk…
Föl tehát minden legény a gátra!
Fegyverünktől függ önéletünk.
Türelemmel, nyugalommal félre…
El a csata, a hír mezejére!
Mert szabadságot nem érdemel,
Ki meg nem hal értte, hogyha kell.

Forrás: Nemzetőr. Kiadja Vahot Imre. 2. szám. Budapest, Julius 9. 1848.