Várfoki (Ney Ferenc 1814-1889): Ne higyj magyar!

 
Őszhó 3-án 1848.

Ne higyj magyar! Csalóka szép reménynek,
Melly kába tétlenségbe fogva tart;
Ne higyj a tünde fényü eredménynek,
Lidércztüz az -: közelg az örvénypart.
Elszánva légy a nagyszerü tusára;
Tett az, mi most védhet menthet hazát;
Multadban a jövő győzhetlen vára:
Saját erőd a leghivebb barát.
S ki mást beszél,m ind azt nézd ellenednek,
Ne higyj: csupán saját jó fegyverednek!

Ne higyj magyar! Az eskü szép szavának,
Ó mert csalattatásod hallatlan!
Orozva ki vészt készit e hazának,
Csak úgy igér, ha megszorulva van.
És mintha részegült fővel dadogná:
Igéret, eskü – puszta csába hang;
És mintha gyáva gyermekhad csacsogná:
Játékszerül használja a bitang.
Dőrék, kik czifra szóra lelkesednek -:
Ne higyj: csupán saját jó fegyverednek!

Ne higyj magyar!m időn a becsülettel
Kinál meg ellenséged zálogul; -
Arczán irigység sárgasága fészkel,
Lelkére árulási éj borul.
Csak jelre vár a czinkosok merénye:
S pehely gyanánt repül a becsület.
Csak alkalomra les bakói fénye:
S pehely gyanánt fúná el életed.
Azért legelső pontja ős hitednek:
Ne higyj: csupán saját jó fegyverednek!

Ne higyj, ne higyj az átkozott kigyónak,
Ezernyi cselszövénnyel fon körül;
Az ördögöt választja meg birónak
Közötted s közte, s veszteden örül.
Száz karral szór a camarilla-ármány
Házadra s rád pallost és lángokat, -
Üldözve mérgez, mint mirigyes járvány,
S frigytársakul khi gyilkos latrokat.
S bár ajakán szent imaszók lebegnek
Ne higyj: csupán saját jó fegyverednek!

Ne higyj,ne bizzál idegen segélyben,
Számodra üdv csak kebledben terem;
Nincs menedék, csak bátorság- s erélyben
Kül biztatás álnok farkasverem.
Nézd a magyarnak ozmánnali harczát:
Ott van Velencze, német- s frank hona,
Igéret és mosoly kendőzi arczát;
És végre még is mind mind megcsala.
Azért, ha híve vagy ős nemzetednek,
Ne higyj: csupán saját jó fegyverednek!

S ne higyj, ne higyj egy-egy kis győzelemnek:
Hálót vet ezzel a gaz pártütő.
Minden nyomon uj ellenid teremnek,
S fő ellened, ha késel,l az idő.
Gyorsan tipord fejét a lázadásnak,
S ha győzesz: állj talpon minduntalan;
Milano is kezdetben a vivásnak
Dicső mezője volt, - s most veszve van.
S ne higyj, ha békülést súg, tenszivednek, -
Ne higyj: csupán boszuló fegyverednek!

Forrás: Nemzetőr. Kiadja Vahot Imre. 14ó5. szám. Budapest, Oct. 12. 1848.