Lisznyay Kálmán (1823-1863): Önkéntes dal

 

Piros toll a kalapomnál,
Piros zászló kezemben;
Piros öröm a szivemben,
Piros lány az ölemben.

Mind, a magyar égen kelő
Piros hajnalt köszönti;
S a kivívott népszabadság
Boldogságát jelenti.

- De vértől leszen pirosabb
Toll, zászló, ha vész támad:
Az öröm – e l h a l v á n y o d i k,
A  piros lány – e l s á p a d.

S a csatában kard tépi szét
Lengő piros zászlómat;
Gyilkos golyó a szivemet,
S szeretőmet a – b á n a t.

De sebaj! Mátkám szivében
Megszelidül a bánat:
Édes emlék lesz halálom,
Mert megmentém hazámat.

S csatában egy élet, csak egy
Elvesztett percz, nem egyéb:
S egy perczet csak nem sajnálunk,
Nem sajnálunk a honért.

Dúl a rabló illircsorda,
Nemzetünk bősz ellene:
Fel! Barátim, fel! Kinek a
Szabadság az istene!!

Forrás: Nemzetőr. Kiadja Vahot Imre. 5. szám. Budapest, Julius 30. 1848.